„Az Orbán-szabály pontosan mit is takar? Ez egyedi, vagy más országokban is megtalálható?
Talán arról, hogy mi a titok. A politikát emberek csinálják, és nem mindegy hogy csinálják. Van szerintem olyan, hogy politikai tudás, ennek gyakorlásához pedig sok minden kell, képességek, ösztön, észjárás. Egy kivételes tudás kivételes gyakorlásáról van tehát szó, aminek az eredménye, a következtetései mintegy szabályokba foglalhatók. Az Orbán-szabály erről szól.
Arról, hogy hogy járnak el a politikai vezetők. Mi az, ami csak Orbánra jellemző, és mi az, ami rokonítja őt más politikai vezetőkkel. Mert az Orbán-szabályok egy része akár lehetne De Gaulle- vagy Reagan-szabály is.
Ebből az is következik, hogy Orbánt ez a politikai teljesítmény felteszi a nagypályára, a világpolitika alakítói közzé. Például azzal, hogy megnyerte a migrációs vitát, szava lett Európa jövőjének alakításában.
A koronavírus-válságra adott magyar válasz a migrációs válságra adott válaszhoz hasonlóan útmutató lehet?
Orbán úgy gondolkodik a politikáról, hogy az úttörés. Különösen így van ez, ha nincs kész modell, amit követhetnénk. A 2008-as gazdasági válság arról szólt, hogy a Nyugat alól kiment a modell, saját út kell és Orbánban megvolt az úttörés bátorsága. Orbánék olyan döntéseket hoztak, amelyek kiverték a biztosítékot, és ehhez nem kérték senkinek sem a helyeslését, vagy jóváhagyását (bankadó, rezsicsökkentés, multiadó). Orbán ugyanezt tette a 2015-ös migrációs válság során is. Azt mondta először is, hogy egyenes összefüggés van az illegális bevándorlás és a terrorizmus között, a migráció tehát nem jó, hanem rossz dolog, meg kell állítani. És nemcsak meg kell, hanem meg is lehet (kerítésépítés), ráadásul jogunk van eldönteni, hogy kivel akarunk együtt élni és kivel nem. Ez megint kiverte a biztosítékot. Mint ahogy az is, hogy a pandémiával való küzdelemben azt mondta, ha a brüsszeli vakcinabeszerzés elégtelen, akkor máshonnan kell vakcinát szerezni. Megint felhördülés lett az eredmény, de megint csak neki lett igaza, Így megy ez.”
Nyitókép: MTI/Mónus Márton