Oltásom története

„Most, hogy egyre másra hullanak ki a baloldali politikusok szekrényeiből az oltásellenes címkével ellátott csontvázak, én is szeretném elmondani oltakozásom rövid, ám tanulságos történetét.

A regisztrációt nem siettem el, tekintve, hogy nagyon úgy tűnt, hogy korom (40), egészségi állapotom (szinte kitűnő) és Brüsszel tökéletesen elbaltázott vakcinabeszerzése miatt csak valamikor novemberben kerülhetek sorra. Azonban a család aggódásra hajlamos része komolyan elkezdett lobbizni a regisztrálásom érdekében, én pedig hajlamos vagyok a szelíd barátnői és anyai terror... pardon, nyomás előtt fejet hajtani, így a kilátástalannak tűnő jövő ellenére mégiscsak ellátogattam a kormányzati oldalra. Nagyjából 30 másodperc alatt végeztem is a dologgal, majd hátradőltem, és a csak a vesztesekre jellemző nyugalommal vártam 2021 novemberét. Esetleg októberét.

Azonban március közepe/vége táján egyre-másra jöttek a hírek a korombeli ismerősökről és ismert emberekről, hogy sikerült oltakozniuk, úgyhogy én is felvettem a kapcsolatot a háziorvosommal, és jeleztem neki, hogy ha akad olyan idősebb, a baloldali propaganda miatt elbizonytalanodott polgártársam – na jó, nem éppen így fogalmaztam –, aki visszautasította az egyik kiváló keleti vakcinát, én szívesen oltakoznék helyette. Tekintve, hogy 8 éves korom óta a 13. kerületben lakom, ahol csak a baloldal szokott nyerni – emiatt a jobboldali ember szinte csak kalandvágyból jár el szavazni –, biztos voltam benne, hogy a DK-s és a szoci agymosás sikeres volt, és így rövid idő múltán én is védett lehetek.

Természetesen így is lett, két nap múlva már csörgött is a telefonom, és a háziorvosom kedves asszisztense közölte is a jó hírt; egy hét múlva, április 12-én 14.30-kor bemehetek a Honvéd Kórházba; Szputnyikot kapok.

Mióta ez a rohadt vírus van, kórosan hipochonder lettem, ami praktikusan azt jelenti, hogy több mint egy éve maszk nélkül ki sem teszem a lábam a lakásból, az Operettszínházban – balett-teremben, igazgatósági üléseken, munkamegbeszéléseken – tehát mindenhol hordom, ahol csak lehet, kezet mosok, fertőtlenítek, és még csak egy félillegális buliban sem voltam.”

Nyitókép: MTI/Rosta Tibor