Nyílt levél Gyurcsány Ferencnek

„Gyurcsány Úr!

(...)

Ön ismét odaállt ország-világ elé a nagy lelki púpjával, és kitárulkozott. Ilyenkor az a könnyebbik út, ha kijelentjük hanyagul, hogy nincsen ezzel semmi baj, mindenki úgy csinál magából hülyét, ahogyan akar, s különösen igaz ez akkor, ha az illető tényleg súlyos elmebeteg.

Az e véleményen lévőknek, a hányavetiek­nek most nincs igazuk.

Önt igenis komolyan kell venni, ugyanis hiába ébredt azon a végzetes reggelen Gregor Samsaként, ön nem maradt odabent a szobájában, hogy a résnyire nyitott ajtóból hallgassa, miként szíja Katus a Fecskét, s – mint utaltunk már rá – apja sem volt, aki megoldotta volna a problémát egyszer s mindenkorra. Nem. Ön, Gyurcsány úr, az átváltozás után elindult a világba, és karriert csinált. S hiába jött el aztán a nagy vég, a »trükkök százai« folytatódtak, és ön szabadlábon maradt.

Ön az, aki:

1. Beeresztette a magyar titkosszolgálat szíve közepébe az orosz titkosszolgálatot, adatot gyűjteni.

2. Akinek a titkosszolgálata azóta elítélt, gyilkos bűnözővel tárgyalta meg, hogyan kell adatokat gyűjteni ellenzéki politikusokról, s ha nincs elég adat, hogyan kell őket hamis vádakkal ellehetetleníteni. Minderről hangfelvétel van.

3. 2006-ban a rendszerváltás egész ethoszát meggyalázó brutalitással eresztette rá a tüntetőkre az azonosítószám nélküli, tiltott eszközöket használó »rendőröket«, és a szó legszorosabb értelmében nyomorított meg, ölt meg és záratott jogtalanul börtönbe százakat.

4. Őszödön az elvtársainak lazán, teátrálisan, nyilván a szokásos kézmozdulatok kíséretében bevallotta, miképpen hazudták végig a kormányzásukat, csak azért, hogy »a végére visszahozzák a kormányzást a szarból«.

Ezért a négy esetért egyenként kellett volna önt elítélni, súlyos és hosszú börtönbüntetésre. Teljesen függetlenül attól, hogy ön ténylegesen elmebeteg és beszámíthatatlan. És szándékosan csak ezt a négy pontot említettem, mert ezekhez képest szinte semmit sem jelent a pákozd–sukorói kaszinópanama, a Fittelina, a Czeglédy-féle bűnözőkkel folytatott pártfinanszírozás, az autópálya-építések megdöbbentő korrupciói, a négyes metró – eh, hagyjuk is. (...)”