Legyen június 19. nemzeti ünnep!

„Ettől a naptól kezdve váltunk ténylegesen is független országgá, miután 1989–1990 között leszámoltunk a kommunista diktatúrával, s szuverén államot, demokráciát, többpártrendszert, piacgazdaságot hoztunk létre. Ezen az évfordulón azt javaslom a magyar közvéleménynek és a döntéshozóknak – a Civil Összefogás Fórum alapítójaként és szóvivőjeként is, a CÖF támogatásával –, hogy harminc évvel e történelmünkben nagyon fontos dátum után legyen ez a nap nemzeti ünnep, egyben munkaszüneti nap.

Június 19. jelenleg a független Magyarország napja, nemzeti emléknap, nem munkaszüneti nap. Az a meggyőződésem, hogy a nemzeti emléknap fontos megjelölése e napnak, azonban korántsem elégséges. Nemzeti emléknapunk több is van, azonban jú­nius 19-e jelentősége történelmünk két fénylő napjával, március 15-ével és október 23-ával, mint nemzeti ünnepekkel mérhető, ugyanis mindkettő esetében a nemzeti függetlenség és szabadság kivívására emlékezünk, s ebbe a sorba illeszthető be június 19. is. Ráadásul azzal a különbséggel, hogy a két levert szabadságharcunkkal szemben június 19. után sem osztrák, sem orosz, sem szovjet erők nem vették el tőlünk szabadságunkat, annak gyümölcseit a mai napig élvezhetjük.

Másképpen fogalmazva, június 19. lehet egy olyan nemzeti ünnepünk, amellyel immáron nem csak ideiglenes kivívott, hanem tartósan megszerzett, máig élő függetlenségünk és szabadságunk szimbóluma. Egyben egy olyan szimbólum, amely a jelenben, nap mint nap arra figyelmeztet bennünket, hogy ezt a szabadságot és függetlenséget, akárcsak a korábbiakat, az 1848-ast és az ­1956-ost, újra és újra támadás érheti a legkülönfélébb geopolitikai és globális irányokból, s elemi kötelességünk, hogy e kihívásokat felismerjük, s ha kell, újra megvédjük szuverenitásunkat és szabadságunkat.

A fentieken túl három fontos érv is szól amellett, hogy végre történelmi jelentőségének megfelelően kezeljük június 19-ét, s annak szimbolikáját.”