L. Széchényi

„Meg hát mi is lenne most fontosabb, mint egy miniszteri biztosnak feltárni, hogyan lehet összebútorozni a Nemzeti Múzeumot a Természettudományival, meg esetleg az Iparművészetivel is.

A feladat olyan szép, mintha legalábbis Pest, Buda és Óbuda szétválasztására nevezték volna ki a gazdasági zsenijét is kedvvel megvillantó költőt. Hiszen kezdetben volt a Széchényi Ferenc alapította Nemzeti Múzeum, benne a történeti, képzőművészeti, természettudományos, iparművészeti és népművészeti gyűjtemény, no meg a könyvtár. Aztán eltelt száz-százötven év, közben a kollekciók saját arculatot, saját helyet is kaptak. Az újbóli integrálásra tett kísérletek rendre elhaltak a XX. században, egyszerűen mert a szervezeti önállóság külön gyűjteménypolitikát, kiállítási rendet is szült. Na de majd most.

Persze nem tettetjük hülyének magunkat, hiszen sejtjük, hogy ennek a megbízásnak a múzeumügyhöz valójában kevés köze van. Bizonyára több valami új – a Demeter Szilárdéhoz hasonló –, ideológia vezérelt erőközpont megszervezéséhez, sok ingatlannal, építkezési lehetőséggel a félárnyékban. Éppen ezért szégyelljük is egy kicsit fölemlíteni, hogy tényleg ideje villantani valamit, hiszen az elmúlt tizenegy évben a nevezett területen a NER elsősorban rombolt. Szétverte a Természettudományi Múzeumot csak azért, hogy megszerezze az épületét, sőt képes lenne akár Debrecenbe is költöztetni. A Nemzeti Múzeumnak előbb odaígérte a Rádió egykori területét, majd végül mégis inkább a Pázmány Egyetemnek adta. Az Iparművészeti Múzeum pedig évtizede csonkán, kiürítve, lezárva várja, hogy végre valahára megszülessék a kormánydöntés a felújításáról.”