Van itt egy konok félreértés, amelyet szerencsésebbnek tartunk már most tisztázni.
„Az újranyitás kapcsán felmerül az a különösebben meg nem indokolt igény, hogy mindazok, akiknek a koronavírus-járvány ideje alatt végleg meg nem szűnt az állása, iparkodjanak vissza a munkahelyeikre.
Azt is hallhatjuk, hogy a pedagógusoknak leginkább amiatt kellene visszatérniük április 19-én az iskolákba – akár csak egyetlen védőoltással is a karjukban –, mert »a szülőknek vissza kell menniük dolgozni«.
Mintha a gyermek olyasvalami lenne, amelyet csak a rendkívüli állapot tarthat otthon, rendes körülmények közt simán lepasszolható.
S bár az újranyitás megszabott feltételei pontosan olyan obskúrusak, mint ahogyan a járvánnyal kormányzás (hiszen járványkezelésről, kegyeleti okokból mégsem beszélhetünk) egésze, elkerülhetetlennek látszik, hogy visszatérjünk a munkahelyeinkre.
A kérdés azonban ettől még kérdés marad, a megválaszolása pedig sürgető. Minek mennénk vissza a munkahelyeinkre?
Azt, hogy a munkás mennyit ér, tudjuk jól. A legfeljebb csak három hónapra kiutalt »álláskeresési járadék« árulkodik arról, mire taksálják azt, aki elveszti a megélhetését. Ám ez csak Magyarországra vonatkozik, amely élen jár a munkásnyúzásban, s nem kis erőfeszítésébe kerül más államoknak, míg beérik.
S ha ez most így van, miért gondoljuk, hogy a következő válságnál másként lesz? Előzzük meg a bajt azzal, hogy nem térünk vissza a munkahelyeinkre.”
Nyitóképünk illusztráció. Fotó: MTI / Marjai János
A Telexnek több olyan munkatárs is nyilatkozott, aki nem végzett politikai munkát, mégis távoznia kellett, pedig a Tiszára szavazott.
Ahogy többször elmondtam, erősen torzítóak a nominális GDP összehasonlítasok.
Mi is ráfizethetünk a politikusok fizetéscsökkentésére, még a vegyes Tisza-csapatéra is.
Mint minden rendszer, ez is úgy indul el most hódító útjára, hogy lendületesen hangsúlyozza, hogy ő „más”, hogy ő majd megmutatja, hogy lehet más a politika.
„Facebook-posztok helyett várjuk a valódi kormányzati munka megkezdését” – fogalmaz a frakció.
Ez mind szép és jó, de nem inkább a svédországi Helsingborgban, a NATO-tagországok külügyminiszteri találkozóján elhangzottakról kellene tájékoztatnia a nagyérdeműt?
Az UEFA elnöke levelet írt Csányi Sándornak.
Az amerikai külügyminiszter a szenátus külügyi bizottságának ülésén beszélt.
