Kicsi a bors

„A világban élő keresztények száma kis híján hárommilliárd fő, ami a Föld lakóinak közel negyven százalékát teszi ki. Csak hogy tudjuk, milyen jó kis patinás klubnak vagyunk a tagjai. Annak idején, bő kétezer évvel ezelőtt, amikor egy tucat lelkes ember egy elhivatott vezetővel elindította e szellemi-lelki mozgalmat, még nem sokan fogadtak volna rájuk. Azonban a minőség – semmit sem veszítve színvonalából – időközben hatalmas mennyiséggé lett. Bőven van jó példa arra, hogy a nemes értékek alapján megfogalmazott törekvések hatalmas sikerrel járnak, ha tehetségesek és szívósak a kezdeményezők. A magyarság évezredeken túlnyúló fennmaradása a népek tengerében már önmagában is egy különleges csoda, amit a legszebben egy bájos gyermekmondóka rögzít: »Katalinka, szállj el, jönnek a törökök, sós kútba tesznek, onnan is kivesznek, kerék alá tesznek, onnan is kivesznek…« A törékeny kis katicabogár pedig elszáll, és túlél mindig minden földi fenyegetést…Buddha királyfi egymaga indított el egy hatalmas, mára félmilliárdos mozgalmat, és Mohamedet ma már közel kétmilliárd híve követi.

Valószínűleg az összefogás intenzitása a lényeg, ami a program erejétől függ. Ha a közösség magja – legyen kicsiny vagy nagy – képes megfogalmazni világosan a célt, és az első követők hűségesek, akkor sikert érnek el, ha az idő épp elérkezett. Valahogy így lehet most az Európai Unióban is. Matteo Salvini, az olasz Liga elnöke, Mateusz Morawiecki lengyel és Orbán Viktor magyar miniszterelnök találkozója remélhetően egy hasonló kibontakozás első jelentős pillanata volt. Az öntudatát és önazonosságát aggasztó mértékben elveszítő Európai Unió ugyanis menetrend szerint elbukik az őt érő nagy kihívások során. Nem tudott, sőt nem is mert szembenézni a népességfogyás kiváltó okaival, képtelen volt értelmesen kezelni a migrációnak nevezett népvándorlást, ami az európai létforma megszűnésével fenyeget, és máig képtelen a saját súlyán kezelni a vírusos világjárvány okozta megbetegedést.

Nem kell jóstehetség annak kimondásához, hogy ami nem sikerült három súlyos válság esetén, az nem fog sikerülni a következőknél sem. Az Európai Unió védtelenné vált bármilyen külső támadással szemben. Vezetői úgy tesznek, úgy beszélnek, úgy fenyegetnek másokat, mintha már egy földrészállam, egy birodalom vezetői lennének, de miféle birodalom az, amelyiknek még saját hadserege sincs? Miféle birodalom az, amelyiknek nincs külügyminisztere? Miféle birodalom az, amelyiknek nincs eszménye, nincsenek céljai, nincs meghatározott küldetése, nem akar (és nem is mer) meghódítani senkit és semmit? Ilyen birodalom nincs, az Európai Egyesült Államok víziója egy rémkép csupán. A valóság azonban a rémképnél is ijesztőbb, mert kockázatos dolog egy olyan világban élni, ahol tilos nevén nevezni a dolgokat. Ahol a férfi már nem lehet férfi, és nő a nő, ahol a család nem lehet az, ami, ahol a fehér nem lehet fehér, és a fekete nem lehet fekete, és ahol ez sem elég, mert valakik már meg akarják mondani, mit és kit hogyan kell szeretni, szólítani és tisztelni.

Ebben az őrült helyzetben hihetetlen ereje lehet egy olyan összefogásnak, amelyik a józan megértés, a tágabb értelemben vett hazaszeretet és az isteni örök értékek szerint fogalmazza meg önmagát. Az olasz, lengyel és magyar összefogás olyan kezdeményezés lehet, amelyik az igazság kimondásával megújíthatja a haldokló európai civilizációt.”