Hol van itt az önbecsülés és az értelem?

„Maximálisan egyetértek azzal, hogy az államnak és a társadalomnak elemi kötelessége, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel segítse azokat a gyermekeket, akik a covid járvány idején elveszítették szüleiket és árván maradtak. Helyeslem, hogy a képviselők fizetésük megemelt részét erre célra áldozzák. Azzal is egyetértek, hogy jöjjön létre egy alapítvány ezeknek a gyermekeknek a megsegítésére, amely a magánszemélyek és a cégek adományait gyűjti. Én magam is lehetőségeim szerint nagyon szívesen támogatnék egy ilyen alapítványt.

Azt azonban egyáltalán nem értem, hogy ellenzéki parlamenti képviselők miért az Áder János és felesége által erre célra létrehozott alapítványba fizetik be támogatásukat. Annak az Áder Jánosnak az alapítványába, aki az elmúlt egy évben - a covid járvány kitörése óta - nem talált alkalmat arra - hogy megszólaljon kifejezetten ebben az ügyben. Annak a köztársasági elnöknek az alapítványába, aki egyetlen rossz szó, fejcsóválás nélkül asszisztált ahhoz, hogy a kormány egy éve félrevezeti a társadalmat, eltitkolja a valós adatokat és gátlástalan nyerészkedésre használja fel a járványt. Nem volt szava ahhoz sem, hogy Európában Magyarország az egyetlen hely, ahol lényegében semmiféle segítséget nem nyújtott az állam az állásukat elvesztő, egzisztenciálisan ellehetetlenülő munkavállalóknak, ahogyan ugyancsak egyedülálló módon nem segítette a lakosságot sem a védekezésben. Annak az államfőnek, aki szemrebbenés nélkül aláírt mindenféle az orra alá tolt törvényt, a korlátlan idejű rendkívüli felhatalmazástól az állami vagyon magánalapítványokba szervezéséig, a magyar tudomány, művészet, felsőoktatás ellehetetlenítéséig. Aki szó nélkül nézi végig, ahogyan kifosztják, keleti diktátoroknak kiszolgáltatják, adósrabszolgaságba kényszerítik az országot. Áder János köztársasági elnökként soha nem a magyar népet, kizárólag saját rabló pártját szolgálta, jogászként asszisztált a jogállam szétveréséhez. Egyetlen lényeges kérdés sem volt, amelyben önálló véleményt mert volna képviselni, amelyben a hatalom helyett az állampolgárok oldalára állt volna. El tudják ezt képzelni Göncz Árpádról? De akár Mádl Ferencről vagy Sólyom Lászlóról?”