Fegyőr! Elfelejtettek szólni a kiképzésen, hogy a hidegháborúnak vége?

„Úgy látom, az elmúlt napokban megérkezhetett a kinti parancs, mert Fekete-Győr és elvbarátai gőzerővel elkezdték nyomni a keleti országok ellen irányuló rendkívül primitív kampányukat. Mindez annak kapcsán indult, hogy az elmúlt hetekben Orbán Viktor – a keleti nyitás égisze alatt – újabb és újabb kereskedelmi, gazdasági megállapodásokat kötött, például Üzbegisztánban.

Emiatt a teljes baloldal – Jakabtól Szabó Tímeáig, Gyurcsánytól Fekete-Győrig – őrjöngő kánonba kezdett, azzal az ostoba váddal illetve a miniszterelnököt, hogy keleti diktátorokkal parolázik. Persze nem újdonság ez sem, emlékezzünk mit művelnek folyamatosan a keleti vakcinák, vagy akár az országnak majd elképesztő bevételt generáló, nemzetstratégiai fontosságú, Budapest-Belgrád vasútvonal kapcsán...

Bevallom, ennél azért komolyabb színvonalra számítottam a nyugati tartótiszt elvtársaktól, de úgy látszik, már a hálózat sem a régi. Persze nekik sem lehet könnyű dolguk odakint, be kell érniük ilyen fékezett habzású, Fegyőr-féle küldött emberekkel.

De az valahol tényleg dermesztő, ha komolyan elhiszik, hogy két ország diplomáciai kapcsolata kizárólag azon alapulhat, hogy a magyar fél önfeladó módon meghúzza magát, behódol és tartozni akar az éppen aktuálisan erősebbnek tűnő nagytestvérhez. Ezek tényleg el sem tudják azt képzelni, hogy partneri alapon is lehet közös diplomáciai, gazdasági sikereket elérni?

Például anélkül, hogy az USA – a világ csendőrét játszva, a demokrácia legfőbb exportőreként viselkedve – ráerőltessen egy autonóm országra bármilyen politikailag korrekt marhaságot, csak azért, mert úgy gondolja, hogy bármit megengedhet magának. A Fegyőr-félék ideálisnak képzelt világában persze erről szól az országok közötti partnerség. Az örökös függésről, az alárendeltségről, a demokrácia és a jogállamiság hamis köntösébe bújtatott diktátumokról.

Ők most újra a hidegháborús retorikát szajkózzák, hiszen ez az érdekük. Mert pontosan tudják: Magyarország elkövetkező évtizedeinek megalapozásában létfontosságú, hogy geopolitikai helyzetünkből fakadó elképesztő lehetőségeinket – végre az ország primer érdekeit szem előtt tartva – kihasználjuk. A magyar kormány pedig – nagyon helyesen – jó ideje ezt az utat járja, ami természetesen nem tetszik a világkormányban és az Európai Egyesült Államokban gondolkodó, nyugati pénzhatalmi hálózatoknak, így az ő szálláscsináló ügynökeiknek – a Momentumos agysebészeknek – sem.

Miközben régen nem az már a kérdés – képletesen szólva -, hogy Amerika vagy Oroszország oldalán áll-e egy kormányzat, ahogy az a tétel is a múlté, hogy a kettő közül csak az egyikkel szabad jóban lenni! Minden valamire való kormányfő, minden lehetőséget megragad arra, hogy keleten és nyugaton is, együttműködéseket keressen, közös gazdasági érdekek mentén.”