Hiába álmodik Dobrev az Európai Egyesült Államokról

Dobrev Klára a 2019-es európai parlamenti választási kampány óta rengeteget beszélt arról, hogy az álma az Európai Egyesült Államok, mondván, a „közös kihívásokat csak közösen tudjuk megoldani”. Erre a minap egy újabb Facebook-posztban emlékeztetett valamennyiünket. Abban nem téved Gyurcsány Ferenc DK-elnök brüsszeli kiküldetésben lévő felesége, hogy tényleg lépten nyomon a szorosabb európai integrációért száll síkra. Most sem tagadja, miért is tenné, hogy nagyobb beleszólást szeretne kiharcolni az uniós intézmények számára az egyes tagállamok életébe. Igaz, feltehetően kormányra kerülve némileg lankadna ez az eltökéltsége, ám ne szaladjunk ennyire előre, reméljük, ezt nem fogjuk kipróbálni.

A helyzet úgy áll, hogy Dobrevék egyik, alapvetően belpolitikai használatra szánt érve e koncepció mellett nem más, mint hogy ha több jogosítványt ruháznánk rájuk, a brüsszeli bürokraták még inkább oda tudnának csapni a politikai ellenfélnek, a mumusnak, azaz Orbán Viktornak.

– mint ahogy már olykor most is annak látszanak.

Csakhogy a Demokratikus Koalíciónak ez elvileg kevés, ők ennél is többet akarnak. „Semmi kétség: Európa jövője az Európai Egyesült Államok” – üzeni Dobrev, hozzátéve, Európa már ma is sokkal erősebb, mint két éve volt.

Ezzel erősen vitatkoznánk. A teljesség és az alaposság igénye nélkül nézzük, milyen válságokat oldott meg, milyen kihívásokat gyűrt le közös erővel az Európai Unió az elmúlt időszakban!

Kezdjük rögtön a járványkezeléssel! Ha visszatekintünk az elmúlt bő egy esztendőre, a szükséges egészségügyi eszközöket valamennyi tagállam önállóan szerezte be, nem volt világos protokoll a különböző korlátozásokra vonatkozóan, még csak egységes, így érdemben összehasonlítható statisztikák sem állnak rendelkezésre.

A gazdasági felzárkózás érdekében ugyan megszületett egy közös helyreállítási alap, gigászi euró-százmilliárdokkal, ám ennek kimunkálására is ráment egy év, úgy, hogy még most sem teljesen világosak a szabályok – leginkább a jogállamiságnak nevezett gumifogalom erőltetése, és egyes renitens tagállamok megrendszabályozásának igénye miatt. Az egész alkufolyamat emellett ismét rávilágított arra, hogy mind a jogi berendezkedés, mind a pénzügyi fegyelem, mind az egyéni gazdasági érdekek különbözőségei miatt számos ellentét feszíti a közösséget. Praktikusan:

s mindezt csak nehezíti a Brexit nyomán felborult belső hatalmi egyensúly.

Hasonló következtetést lehetett levonni annak idején a 2008-as világgazdasági válság félrekezelése kapcsán, melynek következtében odáig fajult a helyzet, hogy végeredményben az átlaghoz képest csóró szlovákok voltak kénytelenek részben fizetni a relatív jólétben „tengődő” görögök adósságkonszolidációját.

Ha a nemzeti önrendelkezés rovására még inkább valami európai szuperállam formálódna, ezeket az ellentéteket ugyan el lehetne leplezni, ám inkább előbb, mint utóbb a felszínre törnének. Elementárisan.

Egy biztos: a magyar társadalom sem kér a további brüsszeli központosításból, amelyről a DK potenciális miniszterelnök-jelölt-jelöltje annyit álmodik, akárcsak felmenői tehették a KGST-vel kapcsolatban. Nem meglepő, a baloldalon valahogy mindig csak a nemzettől elrugaszkodott, idealizált internacionalista megoldásban tudnak gondolkodni, megfertőzve újabban az LMBTQI és hasonló ultraliberális mozgalmak ideológiájával.

A gyakorlatban azonban éppen azt mutatták meg az elmúlt évek, évtizedek válságai, hogy a szuverenitást megcsonkító elképzelések nem működnek. Igaz ez legújabban a vakcina-beszerzésekre is, ami mint cseppben a tenger jelképezi az Európai Unió impotenciáját és inkompetenciáját.

Jelen állás szerint a Dobrev pártja által finoman szólva is lesajnált keleti oltóanyagok nélkül se Magyarország, se Európa nem tudna záros határidőn belül kikeveredni a koronavírus-járványból. A „több Brüsszel, kevesebb Budapest” jegyében a hazai ellenzék reprezentánsai előszeretettel intették türelemre a magyar lakosságot a közös oltóanyag-vásárlás akadozása miatt, mondván, ez így „európai”, ezt diktálja a szolidaritás parancsa, ráadásul

Vagyis – üzenték – várjunk a „megfelelő”, az uniós gyógyszerhatóság által is leokézott készítményekre (például az AstraZenecára, amelyet azóta kiátkoztak), és ha kell, akár haljunk is bele a türelembe.

Jól felfogott politikai érdekből végül a baloldalon is meggondolták magukat, olyannyira, hogy már letagadják a korábbi álláspontjukat.

Mindez így együtt nemhogy erőt nem sugároz a világ felé, hanem még az uniós állampolgárokat is elbizonytalanítja a közös európai megoldások tekintetében. Szóval Dobrev Klára akárhogy bizonygatja, nem valósult meg az álma. Bízhatunk abban, hogy a másik, a jövő évi választásra vonatkozó ábrándja sem fog.

nyitókép: MTI