Vannak olyan pártok a magyar politikai palettán amelyek külföldről várják a megoldásokat

„Magyarországon egy év múlva országgyűlési választások lesznek. Talán nemcsak politikai, hanem ideológiai harc is várható a kampányban. Mi lehet a választás igazi tétje?

Az, hogy Magyarország képes lesz-e a saját útját járni, vagy sem. Másként fogalmazva: hogy a kelet-közép-európai államok ki tudják-e alakítani azokat a társadalmi normákat, amelyek mentén berendezkednek. Létrejön-e egy olyan régió, ahol nem kell megfelelni sem a nyugatról, sem a keletről érkező ideológiáknak és elvárásoknak. Mindez csak akkor sikerülhet, ha ez a régió gazdaságilag független. A harc ugyanis nagyrészt gazdasági természetű. Ha megnézzük a magyar pártokat, akkor a Fidesz az, amit biztosan nem külföldről finanszíroznak. A Fidesz–KDNP az elmúlt tíz évben a magyar gazdasági érdekeket tartotta szem előtt. Ezért a kormány rengeteg konfliktust is vállalt az Európai Unión belül és kívül is. Ezeket a harcokat meg kellett vívni ahhoz, hogy a magyar gazdaság mozgásterét bővíteni lehessen. Mindezzel esélyt adva arra, hogy a magyar gazdaság önállóan is képes legyen működni.Tudnunk kell azonban azt is, hogy vannak olyan pártok a magyar politikai palettán – és az ellenzék egy jelentős része ide sorolható –, amelyek külföldről várják a megoldásokat, az ideológiákat és természetesen a finanszírozást is.

Európában számos politikai, ideológiai törésvonal jött létre az elmúlt években. Hogyan jöttek létre ezek a jelenlegi lövészárkok jobb- és baloldal között?

A 20. századra teljesedtek ki a korábbi évszázad szabadságmozgalmai. Ezek eredményei fontos mérföldkövek mindannyiunk életében. Ezeknek az eseményeknek vannak klasszikus, liberális vonatkozásai is. Ezek az elvek, értékek pedig beépültek a jobboldali, konzervatív eszmeáramlatokba is. Ilyen többek között a nők szavazati joga, a faji és nemi megkülönböztetések tilalma, az egyenjogúság. Hiszem, hogy mindezek a változások az emberiség javát szolgálják. A 60-as évek végére azonban a liberális politika megvalósította legfontosabb céljait, és újakat kellett megfogalmaznia. Véleményem szerint a mai kor ideológiai problémái részint ebből eredeztethetők, hiszen ez az új progresszív liberális ideológia az új céljaival erős túlzásokba esett. A »valósítsd meg önmagadat!«, »te vagy a legfontosabb!« szlogenek betörtek az életünkbe. Mindezek akár pozitív jelentéstartalmat is hordozhattak volna, mégis azt látjuk, hogy azzal, hogy radikálissá lett ezeknek az eszméknek a hirdetése, számos újabb töréspont alakult ki. A gyakorta hangoztatott »te olyannak vagy jó, amilyen éppen vagy!« »neked nem kell változnod!« jelszavak mára már tömegeket csaltak csapdába. Sokan elhitték, hogy semmit nem kell tenniük a sikeres és a boldog életért.”