Baloldali tervezgetés

„Talán az a kevésbé érdekfeszítő, mit tervez a baloldal politikai ellenségeivel: egyfelől azért, mert ez sokak szemében a »politikai elitek« közötti harc »szokásos« része, másfelől – ami groteszk módon megerősíti ennek »szokásos« voltát – pedig valóban a korábbról jól ismert kommunista tempóval állunk szemben. A Lukács György és Szamuely Tibor közötti kapcsolódási pontok mozgástörvényeit újrahasznosítva a »szellemi front« már elkezdte az elméleti alapozást, hogyan is lehetne felfüggeszteni majd kis időre a jogállamiságot, feles többséggel átírni kétharmados jogszabályokat, míg rendet tesznek az elvtársak a nagy burzsoá zűrzavarban.

És nem meglepő módon erre csatlakoztak rá a komisszárok, keretlegények, bemutatva, hogyan is kell majd szabad folyást engedni az indulatoknak. A dialektikus materializmus szükségszerűségei szerint ugye a mennyiségi változások előbb-utóbb átcsapnak »minőségibe«, és ennek jegyében irányozza elő »fideszes pártkatonák földönfutóvá tételét« Gyurcsány Ferenc; erre bazírozva »farigcsálná« a jogot igazsággá Jakab Péter; így alkalmazna »ruandai módszereket« a számára nem szimpatikus újságírókkal szemben Vadai Ágnes – és igen, ilyen alapon deklarálja jó előre a volt miniszterelnök, hogy »maguknak nem lesz kegyelem«. Mondom, nincs ebben a bolsevik lavórvagánykodásban semmi újszerű – hacsak nem az, hogy a »jogállamiság barátai« (ahogy nevezik magukat uniós fórumokon) számára a demokratikus játékszabályok nem mérvadók, azok folyamatos emlegetése pusztán manipulációs célokat szolgál.”