Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Friss hír, miszerint a baloldal is támogatja a tömeges oltakozást. Ez akár örvendetes is lehetne, ha...
„Az oltásellenes – mert az emberek nem felejtenek – baloldal pálfordulása nem egyedi: ugyanezt a veszélyes kommunikációs manővert láthattuk tőlük 2015-ben is, amikor a bevándorlás mellett álltak ki, majd miután választóik beárazták ezt a magatartást, meghátráltak. A baloldal politikáját évek óta egyetlen dolog határozza meg: bármit mondanak a Fidesz-KDNP politikusai, ők annak szöges ellentétét állítják. Így vált az ellenzék a nemzeti tőkével szemben a nyugati tőke magyarországi képviselőjévé, az észszerű bevándorláspolitikával szemben bevándorláspártivá, az életeket mentő, keleti vakcinák használatának támogatásával szemben oltásellenessé. Elmondható tehát, hogy a kommunikációt tekintve a kormányoldal proaktív, a baloldal pedig folyamatosan defenzívába szorul, reaktív.
Válsághelyzetben mindig a hosszú távú és racionális gondolatok határozzák meg a kormánypártok politikáját, amelynek eszköze az innováció. Így történt ez a 2009-es válság után is, amikor a kormányváltást követően a kabinet unortodox gazdaságpolitikájának köszönhetően kivezette az országot a csődközelből, és növekedésnek indította a gazdaságot. 2015-ben is ennek lehettünk tanúi, amikor a fősodratú nyugati bevándorláspolitika helyett egy észszerű, a közép-európai identitáshoz illeszkedő bevándorláspolitikai narratívát alakítottak ki. Hasonló ív mentén értelmezhető a kormány vakcinapolitikája is, amely nemcsak a nyugati, hanem a keleti oltóanyagokra is épített. Az egy évtizeddel ezelőtt kezdődő külgazdasági paradigmaváltás gyümölcsének beérése látszik, mikor orosz és kínai partnerek fogadják a magyar képviseletet, hogy oltóanyagbeszerzésről tárgyaljanak. Ez kellőképpen reprezentálja az Orbán nevével fémjelzett magyar külpolitikát, amelynek lényege, hogy közép-európai országként pont ugyanannyira szükséges a keleti kapcsolatépítés, mint amennyire a nyugati. A kormány tehát a vakcinapolitikát tekintve is pont ugyanannyira következetes, innovatív és szuverén, mint a korábbi időszakok válságaiban: ha kell, önálló utat jár be, a cél pedig a válság mihamarabbi kezelése.
Mostanra már teljesen nyilvánvaló, hogy a keleti oltóanyagok beszerzése egy újabb olyan innováció, amely politikai teljesítményként értelmezhető. Ez a teljesítmény mérhető is: a társadalom közel 30 százaléka már megkapta az első oltását, ezzel pedig Európa élmezőnyébe tartozunk, ami a WHO figyelmét sem kerülte el. A baloldal kommunikációs visszavonulása azonban csak egy kis részlete a teljes sikerképnek. További sikerként értelmezhető, hogy Magyarország és Szlovákia után már Ausztria is egymillió adag orosz oltóanyag beszerzéséről döntött, noha korábban – az EU-s vakcinabeszerzésben bízva – sok EU-tagállam azt állította, hogy elegendőek kizárólagosan azok az oltóanyagok, amelyeket az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) engedélyezett. Úgy tűnik, ők sem számoltak azzal, hogy az EU immáron a harmadik válságot kezeli sikertelenül egyhuzamban. Jól kirajzolódik, hogy az integráció mélyítését azért nem szabad tovább támogatni, mert az nem kezeli hatékonyan az akut helyzeteket. A vakcinabeszerzés közösségi szintre való emelése az egyik oka annak, hogy Európa országai a járvány terhe alatt roskadoznak.
Összegzésként elmondható, hogy a kormány azon lépése, miszerint már a vakcinaválság akuttá válása előtt egyéb csatornákon keresztül szerzett be oltóanyagot, valódi kormányzati teljesítményként értékelhető. Ezzel ellentétben a baloldal politikáját követve ma 1,1 millióval kevesebb ember lenne védett a halált is okozható vírussal szemben. Őszintétlen politikai fordulatuk pedig nem értelmezhető másképp, mint beismerésként: a magyar emberek egészsége ellen – politikai haszonszerzés céljából – vívott csatát elveszítették. A 2022-es választás nagy kérdése, hogy a baloldalt választóik ismételten megbüntetik-e – ahogy 2018-ban a bevándorlás miatt – a felelőtlen, emberáldozatokat követelő oltásellenességért, vagy mindezek ellenére képesek lesznek alternatív valóságképüket politikai termékként eladni szavazóiknak.”