Az európai jobboldal újratervezése

„Az ezredforduló óta a hagyományos jobb- és baloldalt meghaladó, részben újraértelmező politikai törésvonalak jöttek létre Európában. A legmélyebb ellentét ma a klasszikus balliberális pártok romjain kialakult globalista és kozmopolita csoportok, illetve a szuverenista és nemzeti politikát képviselő pártok között látható. Az előbbi föderalista, azaz minden problémát, válságot és krízist a nemzetek feletti hatalmi központokból szeretne megoldani, és legfontosabb célja az európai egyesült államok létrehozása, míg az utóbbi lokalista politikát és patrióta szemléletet követve a kölcsönös tiszteleten alapuló nemzetek Európája eszmében hisz. Magyarországon is egyértelműen leképeződött ez a szembenállás: nemzetközi baloldal áll szemben a szuverenista jobboldallal.

A hatalmi status quo fenntartása érdekében a nemzetközi média segítségével igyekeztek új morális kritériumként felmutatni „aktuális” progresszív politikai célokat (nyílt társadalom eszméje, multikulturális társadalom, genderelméletből fakadó új nemi identitások támogatása, drogliberalizáció, az abortuszhoz való jog tágítása). Ezzel szemben egyes uniós tagállamokban (Ausztria, Finnország, Franciaország, Hollandia és a Brexit előtt Nagy-Britannia) megerősödtek, máshol pedig kormányzati pozícióba kerültek (Lengyelország, Magyarország, részben Olaszország) azok a politikai csoportok, amelyek szuverenista társadalompolitikát és patrióta gazdaságpolitikát hirdettek meg.

A történelmi találkozó pontosan arra mutatott rá, hogy a balra tolódott, a progresszív célokat felvállaló és a liberális kulturális „elitnek” megfelelni akaró Európai Néppárt mellett van alternatívája az önálló, eredeti és szuverén jobboldali gondolatnak. És egy percig se legyen kétségünk! Most, hogy a magyar és a lengyel miniszterelnök kiegészülve az olasz Liga vezetőjével megtette az első lépést, sokan fogják őket követni. Mert a bátorság bátorítólag fog hatni”.