Az emberről szóljon a város, és ne a betonról

„A világnapok, van belőlük jó sok, általában ürügyül szolgálnak. Ürügyek a pillanatnyi emlékezésre, hogy kerüljön virág az emléktáblákra, vagy hogy ilyen magamfajta politikusok próbáljanak kipréselni magukból valami okosat.

Szerintem a Föld napja, április 22-e már több ennél. Több lett az elmúlt években, mert nem csak szavak hangzanak el, de tettek is követik őket. A tettekből persze még mindig nem elég, de talán valami elindult. Mert egyre több döntéshozó, és egyre több polgára egyre több országnak gondolja úgy, ahogyan Ferenc pápa írta fontos és nagyhatású enciklikájában 2015-ben:

»A fejlődésbe és az emberi képességekbe vetett irracionális bizalom után a társadalom egy része nagyobb tudatosságról árulkodó korszakba lép. … egyre növekszik a fogékonyság a környezetre és a természetvédelemre, és egyre erősebb az őszinte és fájdalmas aggódás azért, ami bolygónkkal történik. … Merjük személyes szenvedésünkké tenni azt, ami a világgal történik, és így felismerjük, mi az, amit ki-ki tenni tud.«

Ferenc pápától, akit szeptemberben Budapesten köszönthetünk, sokat lehet tanulni, ha klímavédelemről, környezetvédelemről van szó, talán tőle a legtöbbet a világ fontos vezetői közül. Azért is, mert talán elsőként mondta ki a legfontosabbat.

Az új Budapesti Klímastratégiát és Fenntartható Energia- és Klíma Akciótervet március 31-én fogadta el a Fővárosi Közgyűlés. Ebben azokat a lépéseket határoztuk meg, amelyeket a következő évtizedben meg kell tenni annak érdekében, hogy 2030-ig a klímaváltozást okozó szén-dioxid-kibocsátást 40 százalékkal csökkenteni lehessen Budapesten 2015-höz képest, és mérsékelni lehessen a klímaváltozás már elkerülhetetlenül jelentkező hatásait.

Nem csak az a baj tehát, hogy a kormány 0, azaz nulla javaslatot fogadott be azok közül, amit a főváros és az önkormányzatok szövetsége megfogalmazott. Az igazi baj, hogy a kormány napokban bemutatott tervei az 5800 milliárd forint felhasználásáról az építőiparról szólnak, nem a magyar társadalomról; betonról, és nem az emberről; a kevesekről és nem a többségről; az oligarchák érdekeiről, és nem a magyar vállalkozások támogatásáról.

Mi a budapesti projektek mellett amellett fogunk érvelni, hogy az egész program fókuszát változtassa meg a kormány, a betonról az emberre. Ha a tárgyalóasztalnál netán nem érünk célt, élni fogunk az Európai Unió által biztosított lehetőségeinkkel. Minden eszközt latba vetünk annak érdekében, hogy az 1 százaléknyi kevesek haszna ne lehessen fontosabb a 99 százaléknyi többség jövőjénél.”