„Nehéz eldönteni, hogy vicces vagy szomorú látni egyes emberek erőlködését oltásügyben. (Az oltás megbetegít, mi nem oltatunk, diktatúra.) Igen, az olyan emberek erőlködését, akiknek annyi hatalmuk sincs, hogy a lépcsőház falának festésénél megváltoztassák a lakóbizottság döntését, vagy hogy a Tescóban 5 százalék engedményt kicsikarjanak a Milka csokira, de ők világhatalmak által is elfogadott – ha összeesküvés-elméletesen nézzük, rábólintott – intézkedések ellen tüntetnek durcásan, és zsebelik be érte mohón a 12 lájkot meg a napi vitaadagjukat. Ez minden bizonnyal nem más, mint maga az ÉBREDÉS!
Mert, mint tudjuk, fel kéne ébredni.
Sőt, fel kéne ébredni végre!
Mert mi tudjuk az igazságot, ellentétben velük, akik meg nem tudják. Ha ők tudnák, akkor ugyanazt mondanák, mint mi. De amíg nem azt mondják, addig még nem ébredtek fel. Addig ők csak birkák.
Birka az, aki másként gondolkodik, mint mi. És felébredt az, aki a mi nézetünket hangoztatja, bár ez kissé kontraproduktív, lévén, ha mindenki ugyanazt mondaná, mint mi, akkor csökkenne a lázadásból fakadó dicsőségérzet, és kevesebb öröm lenne kijelenteni, hogy ők márpedig birkák – ellentétben velünk –, és ébredjenek végre fel!
Korunkban mindenfajta másság, idegenség és torzultság elfogadásáról szónokolnak mindenütt, s egyes idealisták fennhangon hirdetik, hogy lehetséges kultúrákat és emberfajokat egymás nyakára zúdítani, miközben a legtöbb ember azt sem képes elviselni, ha valaki szűkszavú vagy körülményesen fejezi ki magát, idegesítően nevet, hangosan veszi a levegőt, vagy esetleg túl közel áll hozzá a villamoson.
(Utóbbitól mondjuk én is frászt kapok, de hát én sosem állítottam magamról, hogy toleráns ember lennék.)”