„A futball nem sport, hanem üzlet” – szól az unásig ismételt közhely, amitől minden valamirevaló szurkoló vérnyomása az egekbe lőtt. Tegnapig.
Április 18-a azonban mérföldkő a sporttörténelemben
azzal, hogy 12 európai szupercsapat bejelentette, a saját égiszük alatt új sorozatot indítanak.
A kék sarokban, velük szemben egy olyan UEFA áll, amelynek vezetői vért izzadva próbálják elhitetni a közvéleménnyel, hogy ők állnak a szurkolók oldalán. A vita enyhén gyomorforgató jellegét mutatja, hogy a két fél közötti csatában a magyarokkal szemben többszörösen is felháborítóan eljáró (Craiova-Honvéd találkozó), a kapzsiság hiányával nem vádolható, évekkel ezelőtt még masszív korrupcióval áthatott szervezet van erkölcsi fölényben.
Azt ugyanis senki se higgye, hogy az európai szövetség jelen pillanatban a szurkolók miatt aggódik:
a vita a húsosfazékért zajlik.
Az ugyanis az UEFA számára is világos, hogy ha a tíz legnépszerűbb klubból nyolc egy más sorozatban folytatja, akkor a Bajnokok Ligája olyan lesz, mint egy falunap délutáni fellépője: ha valaki arra jár, belenéz, de emiatt senki nem megy oda.
Persze, a klubokat is meg lehet érteni. Jobban eladható egy londoni, madridi estében rúgott bogyó, mint ahányan megnézik a budapesti, varsói, donyecki éjszakában vívott küzdelmet. Szó szerint, küzdelmet. Egy közép-kelet-európai csapat ugyanis hosszú évekig, évtizedekig dolgozik azért, hogy egyszer odakerüljön a nagyok közé, majd tudásbeli hátrányát lelkesedéssel, küzdéssel pótolja. A négy évvel ezelőtt még az NB2-ben futballozó Sigér Dávid tokától bokáig sárosan pedig nehezebben eladható a nagy piacokra, mint évi négy-öt El Clásico.
Az elmúlt nap során tapasztalt felháborodás-cunami azonban a legkevésbé sem kelet-közép-európai szimpátiatüntetés volt.
A pénzszagtól áthatott próbálkozás ugyanis jelen formájában megöli azt a közös örökségünket,
amit Bajnokok Ligájának, korábban BEK-nek hívtunk.
Mit szólnak ehhez az igazi szurkolóik? Ezen klubok immáron kinőtték sportegyesületi jellegük, világszerte értékes márkává váltak, akiknek jóval többen szurkolnak a világ más nagyvárosaiban, mint saját otthonukban. A vezetők így vigyázó szemeiket már leginkább keletre és nyugatra vetik, ahonnan most jár a taps és a sikoly.