„Fontos, fogyatékossággal élőket érintő témában fordultam a kormányhoz érintettekkel való konzultációt követően. A járvány számukra duplán megnehezítette a munkavállalást és a megélhetést — új helyzet van, új problémák merültek fel, a kormánynak lépnie kell! Gondoljunk bele: a hallássérülteknek lehetetlen a szájról olvasás a maszkok miatt, a látássérültek pedig sokszor úgy szorulnak segítségre közlekedésben, tájékozódásban, a munkahelyre való eljutásban, hogy ahhoz közvetlen érintkezésre lenne szükség, ami a fertőzésveszély miatt nem kívánatos. Ez a helyzet a korábbiakhoz képest is fokozottan vezet mostanság az érintettek sikertelen állásinterjúihoz, a munkavállalásuk nehezebbé válásához.
A vállalkozások rehabilitációs hozzájárulás arányos része alóli mentesítését nem vitatva fontos azt is látnunk, hogy ez azzal a nemkívánatos hatással is járt, hogy a cégek könnyebben válnak meg fogyatékossággal élő munkavállalóiktól, ami tovább fokozza az érintettek nehézségeit. Jelenleg a helyzet az, hogy a fogyatékossági támogatásban/vakok személyi járadékában részesülő személynek, ha nem megváltozott munkaképességű, egyéni vállalkozóként ugyanazokat a közterheket kell (akár jövedelem hiányában is) megfizetnie, mint ép polgártársának. A kormánynak beadványomban részletesen bemutattam a helyzetet és azt akarjuk elérni, hogy az ellátási összeg emelésével és adómentességgel kapjanak segítséget a fogyatékossággal élők. Fontos elmondanom azt is, hogy itthon a vállalkozások összességében nem kaptak értékelhető segítséget a járványban, külföldön tudjuk, hogy a kormányok komoly összegeket biztosítottak számukra annak érdekében, hogy ne dőljenek be a cégek a kényszerű szünet alatt. A fogyatékossággal élők esetében sem történtek meg azok a korrekciók, amivel az érintettek számára legalább kicsit könnyebb lett volna ez az egész. Sok dolgunk van. Teszem, amit csak tudok!”