„»Egy sűrű nap reggelén, ma két kormányüléssel« – így jelentkezik ma reggel Varga Judit a Karmelitából. Mindjárt megsajnáljuk, drágakedves.
Tudja, hogy kiknek lesz ma sűrű a napja, amíg maga a kormányülésen sütkérezik, miniszter-asszony?
a COVID-osztályon a dokiknak és az ápolóknak, akik másik három helyett dolgoznak már hónapok óta;
a mentősöknek, akinek a következő 24 órában annyi szünetük lesz, mint magának most azt a kávét ott fenn a várban elszürcsölgetni;
az otthonról dolgozó és közben a gyerekkel tanuló anyáknak, a munkahelyükön a kirúgás elől menekülve vért izzadó apáknak.
Meg annak a másik néhány milliónak, akiknek nem lapul a fideszes pártkönyv a zsebében, akik nem ülnek közel a tűzhöz, hanem becsületes munkával akarják eltartani a családjukat, megfelelni választott hivatásuknak.
Nekik és mindazoknak, akiket maguk nemhogy az út szélén hagytak, hanem ezeken a kormányüléseken belelöktek az út menti árokba.
Na, nekik hosszú napjuk lesz. Szerénység, elvtársak! Szerénység!”