Nem hajóskapitányt kell játszani, hanem életeket menteni!
„Orbán Viktor a »közszolgálati« rádióban a hajóskapitány jelmezét vette fel, úgy próbálta megmagyarázni, hogyan navigálta közös hajónkat a vihar kellős közepébe.
Rendben, maradjunk a hajós hasonlatnál! Miniszterelnök úr, ez nem kormányzás, ez sodródás! Ott áll a kormánynál, szorongatja a rozsdás iránytűjét és közben se nem hall, se nem lát! Folyamatosan zátonynak megy, tömegek esnek a vízbe, de a milliárdokkal kitömött mentőmellényeket Ön a fideszes haverjainak adja! Nekünk pedig hányingerük van attól, ahogy Ön az ország hajóját vezeti!
Azt mondta, higgyük el, hogy az orvosok, ápolók mindent megtesznek a betegek meggyógyítása érdekében. Ezt nemcsak elhisszük, tudjuk is, és hálásak vagyunk. Nekik! De az az Ön felelőssége, hogy egy lerongyolódott, pénz-, eszköz- és létszámhiányos, alulfizetett egészségügyi rendszerrel indultunk neki a járvány harmadik hullámának is!
Az is az Ön felelőssége, hogy a fertőzés terjedésének lassításáért késve és elégtelen intézkedésekkel reagált. Most is!
Az is az Ön felelőssége, hogy nem gondoskodik a »közös hajónkon kényszerpihenőre« rendelt emberek ellátásáról. Az egészségügyi válságra megélhetési válságot hoztak.”
Magyar Péter a korábbi baloldali elit által használt kommunikációs stílusra állt át, vélhetően azt remélve, hogy ez majd kihúzza a pártot a gödörből. Ez azonban egy kétélű fegyver.
„Az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó” – fogalmazott a miniszterelnök.
A Der Standard szerint most már dörzsölheti a tenyerét Putyin.
Természetesen az Origo, a Pesti Srácok és a Mandiner is terítékre került.
Erről Bölöni László beszélt a szegedi háborúellenes gyűlésen.
Az Euractiv Magyarországra pusztán technikai akadályként tekint.
Természetesen még mindig Orbán Viktortól tartanak.
Moszkva tárgyalási alapnak tekinti az amerikai béketervet, de kulcsfontosságú garanciák hiányára hivatkozva jelentős változtatásokat követel.
A rossz léte nem azt bizonyítja, hogy Isten vagy nem mindenható (és akkor nem Isten), vagy nem jó? Karácsony válasza: a szeretet teodíceája. Szilvay Gergely írása.
