Magyar Péterre csúnyán ráhozta a frászt Puzsér, a napon felejtett csokihörcsög megfutamodott

Végre kiderült az igazság.

Nem elég papíron szövetkezni, úgy is kell látszani.
„A politikai szervezetek túlélése az időben való tanulás képességétől és kivitelezésétől függ. A Fidesz kivételével a magyar pártok többsége erre képtelen volt. Eltűntek a rendszerváltók, az őket váltó pártok közepesek vagy törpék lettek. Vannak újrakezdők, ilyen a DK, új versenyzők, mint a Momentum, legújabban a konzervatívok.
E pártok önmaguk szerény mérete és parcialitása (elutasítottsági foka) miatt súlyos kihívással néznek szembe, vagyis triviális, hogy a NER-t leváltani csak közösen lehet. Közös program és verseny, de nem gyilkos küzdelem révén. Nehezíti a dolgukat, hogy a magyar politikusképzőkben a kooperáció nevű tantárgyat nem tanulták, márpedig erre itt most (szavakra, mechanizmusokra) igen nagy szükség van.
Az sem könnyíti meg az ellenzéki szavazó életét, mikor látja, hogy az ő oldalán sem ritka a narcisztikus politikai vezető, aki nyilvánosan ájuldozik elvei nagyszerűségétől. Az önmagukban csekély érdeklődésre számot tartó, elég unalmas mantrák ismétlésével nem lehet győzni. Tanuljunk hát új szavakat, használjuk az »én« helyett néha a »mi« fordulatot. Énpárt és miszövetség. Nem elég papíron szövetkezni, úgy is kell látszani. Mielőtt megfogalmaznék egy javaslatot, amely talán enyhíti az összefogók közötti feszültséget, pár szó következzék a politika egyik sztrádájáról, a damaszkuszi útról. Barátaim a közösségi médiában gyakorta és szívesen rántják le a leplet az indulókról, mit tettek a múltban. Mindegyikükre legalább száz halálra sértett, elbocsátott értelmiségi jut, és csak abban lehet bízni, hogy az idő haladtával a megértés és megbocsátás képessége viszonylag egyenletesen terjed.”