Reakció a fideszes képviselő sértegetéseire

„1. Engem a határon túliak elleni uszítással vádolni, finoman szólva is, hatalmas tévedés. Azon kevés közéleti szereplő közé tartozom, akik az autonómia törekvéseket, a kettős állampolgárságot vagy a szavazati jogot már akkor is képviselték, amikor a Fidesz és Orbán Viktor még nem mert a státusztörvénynél tovább menni. Akkor is kitartottam az elvi álláspontom mellett, amikor nyilvánvaló volt, hogy mindez nem a pártunknak kedvez majd a választásokon, és azután is, hogy 2018 márciusában Marosvásárhelyen és Székelyudvarhelyen felheccelt emberek megzavarták az előadásaimat. A nemzetpolitika számomra a pártpolitika felett áll.

2. Gyurcsány Ferenc határon túliak elleni politikai kampányaihoz hasonlítani a kezdeményezésünket szintén óriási pofátlanság. Rettenetesnek tartom, amikor a DK az elszakított területeken élők ellen hergeli az itteni magyarokat. Ehhez csupán egyetlen egy dolog hasonlítható: pontosan az, ami ellen elindítottuk az online népszavazásunkat, vagyis az, amikor valakik a külföldre vándorolt magyarok ellen hergelik az ittenieket és a határon túliakat. Éppen ez az, amit Zsigmondék csinálnak.

3. Rettenetesen károsnak tartom, hogy azon százezreknek, akik valamilyen okból elhagyták a szülőföldjüket, azt üzeni a képviselő úr: mondjanak le a magyar lakcímükről. Borzasztó. Ezek az emberek ugyanis az esetek többségében nem örömükben és jószántukból mentek el, hanem a Gyurcsány- és Orbán-kormányok, a devizahitelek, a munkanélküliség, az alacsony fizetések, a kilátástalanság és egyéb problémák miatt. Természetesen az igaz, hogy ez nem olyan súlyos, mint amit Trianon jelentett, de ettől még ez is tragédia. Az ő tragédiájuk. A szívükben ott van az a láthatatlan, de sajgó seb, ami mindenkiben ott van, aki kénytelen elhagyni azt az országot, ahol született. Talán éppen határon túli magyarként kellene sokkal érzékenyebbnek lennie az összetartozással kapcsolatos kérdésekre. De Zsigmond képviselő úrban, úgy tűnik, nincs ilyen. Örömmel hajtja végre a »pártunktól és kormányunktól« elvárt piszkos munkát. Jogi nonszensszé igyekszik taposni egy egyértelműen politikai problémát. Pedig érdemes lenne rádöbbennie, hogy a külföldön tartózkodó, de állandó lakcímmel rendelkező magyarok elleni törekvéseikben valójában ők kerültek egy platformra Gyurcsány Ferenccel.

4. A külföldön tartózkodó magyarok levélben való szavazásának kérdése ugyanis egyáltalán nem jogi abszurdum. Érdemes felidézni a 2013. XXXVI. törvényt, amelyet éppen a Fidesz fogadott el, és amelyben ez a lehetőség még szerepelt. Hoppá! Vagyis a mi kezdeményezésünk valójában Orbán Viktor eredeti javaslatát igyekszik visszaállítani. Érdemes megnézni a korabeli nyilatkozatokat, bizottsági jegyzőkönyveket, ahogy a fideszes képviselők büszkén harsogják, nem csak a határon túli, de az elvándorolt magyarok is szavazhatnak majd levélben. Talán már nem emlékszik erre Zsigmond képviselő úr? Dehogynem. Csupán el akarja sikálni a múltat, és azt, hogy ennek a törvénynek a hatályba lépése után másfél hónappal – vagyis a 2014-es választások előtt 9 hónappal! – gyorsan kivették ezt a részt a törvényből. De miért is?

5. Itt jön a lényeg, amiről Zsigmond képviselő úr természetesen már nem beszél. Azért vette ki a külföldön tartózkodók levélszavazását a kormány a törvényből, mert számára – minden piros-fehér-zöld kommunikációs csomagolópapír ellenére – a nemzetpolitika egyáltalán nem áll a pártpolitika felett, hanem éppen fordítva. A határon túliakkal ellentétben a külföldre vándoroltak azért nem számíthatnak a szavazási lehetőségük megkönnyítésére, mert a többségük nem kormánypárti szavazó. A kormány cinikus elégedettséggel blokkolja az érintettek levél szavazását, mert az érdekei ezt diktálják. Ennyire egyszerű. A számok, ugye, a makacs számok... 

6. Pedig a »mondj le a magyar lakcímedről!« helyett olyan jó lenne nekik azt üzenni, ahogy azt Czutor Zoltán dala is mondja: számíthatsz ránk! Olyan jó lenne nem elveszíteni őket, akár hazatérnek, akár nem! Olyan jó lenne, ha a több nyelvet beszélő, más kultúrákat is megismerő, óriási kapcsolati hálót birtokló, hasznosítható tapasztalatokat összegyűjtő, de a világban szerteszét szóródott magyarok nem olvadnának bele az ottani társadalmakba teljesen a harmadik generáció után, ahogy az a 20. századi kivándorlóinkkal többnyire megesett! Olyan jó lenne! A globalizált világban, a hálózatok korában egy egészen más, egészen új és egészen friss nemzetpolitikára adna esélyt. De nem, de nem, de nem, Zsigmond képviselő úrnak és kormányának ez nem kell. Mert nem az ő pártjukra szavaznak. Ennyi.”