A dolgozni tudó embereknek nemcsak anyagi biztonságot jelent a munka, hanem a közösséghez tartozás élményét is.
„LÉLEKTŐL LÉLEKIG - megváltozott munkaképességű dolgozók varrják az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus / iec2020 mise-, ministráns- és elsőáldozó ruháit a KÉZMŰ Közhasznú Nonprofit Kft üzemeiben. A szeptemberi esemény budapesti záró szentmiséjén Ferenc pápa is részt vesz.
A Kézmű-Főkefe-Erfo állami cégcsoport 10 ezer főnek ad munkát, a legnagyobb megváltozott munkaképességű foglalkoztató az országban. A vállalat fél évszázados múltra tekint vissza, országszerte több, mint 100 telephelyük van.
10 évvel ezelőtt a megváltozott munkaképességű emberek csupán 18 százaléka dolgozott, ezzel sereghajtók voltunk az unióban. Ma már 40 százalékuk munkából él.
A dolgozni tudó embereknek nemcsak anyagi biztonságot jelent a munka, hanem a közösséghez tartozás élményét is. A kormány azzal erősítette tovább ezt a foglalkoztatási formát, hogy eltöröltük a kereseti korlátot, az mmk-s dolgozóknak így ma már nem kell dönteniük a kereset vagy a támogatás között.
#csakegyütt”
Akkor akár azt is mondhatnám, hogy az a négy év, amely alatt nem csinál semmit az utolsó ciklusát töltő törvényhozó, kifejezetten hasznos és produktív időszak.
Nevezzük a helyi közösségek demokratikusan megválasztott vezetői iránti teljes tiszteletlenségnek.
És ha azt vesszük, ez a két óra a rendszerváltás utáni magyar politika történetében nem is rossz arány.
Daniel Defoe elismeréssel írt a II. Rákóczi Ferenc vezette magyar felkelésről, szerinte a magyarok ősi jogaik védelmében ragadtak fegyvert.
Ugyanerre mostanra rájöttek a 100 IQ feletti momentumosok.
A kézbesítők a túlzott fizikai terhelésre és gyorsan melegedő védőitalokra panaszkodtak.
Donald Trump meg akarja akadályozni, hogy visszaéljenek a külföldiek születési jogú állampolgársággal.
