Halj meg! Ezt hívják értékmegőrzésnek

„A Facebook csak szentesíti a meglévő gyakorlatot. Liberális demokráciában a közszereplőnek lassan annyi joga sincs, mint egy növendék szürke marhának. A közszereplő művészbe, íróba, tévésbe, sportolóba, stb. az utolsó nímand is beletörölheti a lábát, pocskondiázhatja a munkáját, megfenyegetheti, szidhatja és gúnyolhatja  őt, a családját. Ha csendben maradsz, folytatják, ha kikéred magadnak, azt mondják, túl érzékeny vagy, tűrnöd kell. A liberális demokrácia, amely felemelte és különféle jogokkal ruházta fel a csőcseléket, azt üzeni az alkotó embernek, hogy neked kötelességed a csőcselék szórakoztatása. Ha nem teszed, ha gondolkodsz, ha szót kérsz, akkor a törvény rád már nem vonatkozik. Pusztán azért bűnhődsz, mert valamiben jó vagy, valamiért látható vagy – az egyenlősítő társadalomban az ilyeneket láthatatlan pórázon kell tartani.

Amit a közszereplőnek törvény szerint kötelessége eltűrnie. azért te, tisztelt olvasó, elégtételt vehetsz a bíróságon. Mi nem. A törvény és a bírói gyakorlat szerint nekünk ugyanazt el kell tűrni, amiért más állampolgárokat anyagi és erkölcsi elégtételben részesítenek. Abban mondjuk sok új nincs, hogy a halálunkat is kívánhatják a Facebookon. Eddig is így volt. Az ember, ha íróféle, hálás is lehet a sok kéretlen levélért, posztért, ugyanis az emberi lélek mocsaras vidékeire ingyen kalauzolnak. Remek írói alapanyag egyik-másik megkeresés. Elrontottad a gitárszólót? Nem úsztad meg az olimpiai szintidőt? Nem tetszett a cikked? Halj meg! Ezt hívják a liberális demokráciában értékmegőrzésnek. Nem csoda, ha az ember visszavonul a magánélet ösvényei mögé, élvezi azt a kis tért, ahol nem kell érintkeznie az egyenlősítő hordával.”