Gulyás Gergely „szabadságharca”

„Gulyás válaszában ezúttal is a Fidesznek az Európai Unióval szemben vívott »szabadságharca« jelenik meg. Mit gondoljunk Gulyás érveléséről, van-e benne igazság? Bizonyos értelemben van. Amennyire a német főáramú sajtót és a német közszolgálati médiát ismerem, ott valóban nem kapnak hangot olyan, a német alkotmányban rögzített demokratikus, liberális konszenzussal ellentétes nézetek, mint amilyenek a magyar sajtóban és magyar médiában nap mint nap megjelennek. Ott nem lehet olyan útszéli módon támadni az ellenzéki politikusokat, a kormánnyal szembenálló közszereplőket, ahogy nálunk a közszolgálati médiában, a kormánypárti sajtóban szokásos. Ott nem kaphatnak hangot a náci időszak gondolkodásmódját felelevenítő álláspontok, amelyek a magyar kormánymédiában és a jobboldali sajtóban igen. Ebben áll a magyar sajtó és média Gulyás által hivatkozott »sokszínűsége«: abba belefér az uszítás, belefér a rasszizmus. (...)

Míg az igazságszolgáltatás függetlenségének ügyében nyilvánvaló Gulyás érvelésének tarthatatlansága, a sajtó »sokszínűségével« kapcsolatban azt mondhatjuk: Németországban az alkotmányban, az Európai Unióban pedig az alapító szerződésben rögzítették a demokratikus jogállam illetve az emberi jogok, az elemi humanizmus olyan alapelveit, amelyek a vezető politikai erők által általánosan elfogadott közéleti normákká váltak, s amelyekkel magukra adó közszereplők megszégyenülés kockázata nélkül nem fordulhatnak szembe. Ezt nevezi Gulyás annak a »gondolkodásmódnak«, amelyet »Brüsszelben kirekesztő módon és kizárólagosan akarnak megjeleníteni«. Magyarországon ez 2010 előtt is kevésbé volt így, a Fidesz Magyarországán viszont egyáltalán nincs így. Gulyás és társai ezt tekintik a maguk »szabadságának«, amelyért harcolnak, s amelynek képviselete nem fért már bele az Európai Néppártba.”