Méltatlanul ráégett pályájára, megítélésére, hogy eredetileg polbeat énekesként jutott nyilvánossághoz, hogy valaha KISZ-táborok gyakori meghívottja volt. Pedig sosem volt hátszeles művész.
Éppen március idusán halt meg egy országjáró igric, Dinnyés József (1948-2021), aki azért ugyanazt az egyik legizgalmasabb előadói műfajt gyakorolta a Kádár-korban és a rendszerváltozás után, mint Cseh Tamás.
Volt egy kicsit rekedtes magas-baritonja, amelyet toroktúlfeszítéssel előidézett sajátos vibrátóval (olykor kicsit hamisan) hallatott, s csörömpölt hozzá a gitárján. Így, szegényes dallamú, komor vagy rezignált énekeivel, versmegzenésítéseivel kellett csodát mívelnie, lángot lobbantania a lelkekben.
Sokszor sikerült.
Méltatlanul ráégett pályájára, megítélésére, hogy eredetileg polbeat-énekesként jutott nyilvánossághoz, hogy valaha KISZ-táborok gyakori meghívottja volt. Holott igazi fénypontja lehetett azoknak a KISZ-táboroknak, amikor mondjuk Utassy József 1968-tól a nyolcvanas évek közepéig „rendszerellenesnek” számító versét énekelte, a Zúg Márciust: „Én szemfedőlapod lerántom: / kelj föl és járj, Petőfi Sándor! (...) Szedd össze csontjaid, barátom, /lopnak a bőség kosarából, / a jognak asztalánál lopnak, /népek nevében! S te halott vagy?!” (Nem tudom, nem időszerű-e most is...)
Nem volt hátszeles művész: 1985-ig lemezfelvétel lehetőségével sem kínálták meg, pedig az „IIllés-Omega nemzedék” tagja volt.
Jó pár esztendővel a rendszerváltozás után ismertem meg és csináltam vele interjút, s írtam is valamelyik – kazettán sokszorosított! – összeállításáról. (Azt se tudom, melyik napilap megsárgult oldalán lehet a padláson.)
Akkor tudtam meg, hogy öntudatra ébredt református. Őszinte hitéről tanúskodik és elkísér az a véleménye, hogy a Református énekeskönyv hajdani összeállítói tévedtek, amikor Szenczi Molnár Albert zsoltárszövegeinek sok versszakát kipontozták-kihagyták, Dinnyés szerint sokszor épp azokat, melyek a zsoltáréneklő hívő ember életéhez stratégiai bölcsességekkel vagy lendítő biztatással szolgálhatnak.
Emlékezetemben egymás közelében tanyáznak a rég halott Ratkó Józseffel, ezzel a másik, lassan építkező, eredeti látásmódú, kesernyés-nehézkes magyarral. Úgy voltak egy kicsit kezdetlegesek, hogy érdemes volt rájuk odafigyelni, meg kellett és meg kell őket becsülni.
Persze hogy Ratkó-verset is énekelt Dinnyés József. „Ember, fa”... Álljon itt, mert ide illik:
Minden emberben fa lakik,
ágaira fészkel a hit,
s dalol, mint valami madár,
míg le nem üti a halál.
Minden fában lélek lakik,
az emeli az ágait,
és fészket óv, szélnek feszül,
s szenved - már majdnem emberül.
Dinnyés József templomi előadása 2021. februárjában – néhány héttel a halála előtt
Fotó: MTI / Czimbal Gyula
A Tisza-elnök átlépett a Facebookról a valóságba, és rögtön megsemmisült. Mi pedig szájtátva figyeljük a rendszerváltoztatás óta eltelt idő legijesztőbb politikai skizofréniáját. Nagy Ervin írása.
A Mandiner úgy tudja, meglesz az átlagos 12 százalékos minimálbér-emelés, de a részletekre csak holnap derül fény.
Megállapodást hozott az e heti egyeztetés a munkáltatók, a szakszervezetek és a kormány között.
Szerencsére az ELTE vezetése a kutatás szabadságát és a szakmai teljesítményt politikai alapon, vagy más kirekesztő szempont alapján megkérdőjelező megnyilvánulásokat elutasítja.
Nyugdíjaskommandóról beszélt a Tisza Párt első embere.
Lapunk keresetének adott helyt a Fővárosi Ítélőtábla a minket lehazugozó portállal szemben.
Afrika is igyekszik bekapcsolódni a mesterségesintelligencia-versenybe a hiányos infrastruktúra és finanszírozás ellenére. A kutatók azonban leszögezik, hogy semmiképpen sem úgy, ahogyan azt a Nyugat szeretné.
„A feszültség fokozódása érezhető” – mondta a szlovák védelmi miniszter.
