Törpe Károlyi Mihályocskák (6. rész)

„Nos, akkor lássuk azt a híres osztrák és német következetességet – olvassuk Mályusz Elemér beszámolóját Kun Béláék nyugati dédelgetéséről, majd Oroszországba menekítéséről:

»Az osztrák szocialista kormány csendesen nézi Kun Béláéknak ezt a széleskörű akció­ját. Korlátokat egyáltalán nem vet neki, ami azokat csak jobban fölbátorítja. Amikor Rákosi Mátyás exnépbiztos 1920. május 1-jén az osztrák kommunisták előtt nagy beszédet tart, még pedig már az osztrák állam ellen forduló éllel, a bécsi rendőrség is megmozdul, letartóztatja és Steinhofba szállítja őt. De ez a határozott fellépés is csak porhintés a világ szemébe. Arra már ismét nem ügyel a rendőrség, hogy Rákosi pár nap múlva akadály nélkül egyszerűen elhagyja internálási helyét, vonatra ül és elutazik Oroszországba, ahol június 20-án hosszú cikket ír a moszkvai Vörös Újságba a magyarországi helyzetről.

Ugyanilyen elnéző a szocialista kormány a többi magyar népbiztossal szemben is. 1920 februárjának elején Karlsteinben már csak heten maradtak, a többiek lassan mind behúzódtak Bécsbe, ahol még feszélyezetlenebbül dolgozhattak. Pedig az osztrák kormány éppen nem mentegetődzhetett azzal, hogy kényszerhelyzetben van és hogy a közvélemény nyomása alatt cselekszik. Ez a közvélemény leplezetlenül megmutatta igazi arculatát akkor, amidőn 1920 február elején Kun Béla kórházba kívánkozott. Stockerauba, egy kis alsó-ausztriai városba szállították be, ahol egy rendőrbiztos ügyelt reá. Amikor a városka lakói tudomást szereztek, hogy a gyűlölt bolseviki kórházukban van, negyventagú küldöttséggel keresték fel február 11-én a bécsi rendőrfőnököt, és követelték két nap alatti elszállítását, azzal fenyegetődzve, hogy ellenkező esetben e határidő letelte után hatalmukba kerítik és a magyar határra viszik.«”