Alföldi Róbert a szeretettel zsarolja a kereszténységet

„Az ismert színész-rendező megejtően hangzatos kérdéssel fordul a »mélyen hívő, igazi« keresztényekhez: vajon rendben van-e az, hogy a családokért felelős tárca nélküli miniszter dönti el, hogy mi a szeretet? A keresztényekhez pedig nyilván azért fordul, mert a kereszténység ugyebár a »szeretet vallása«. A tárca nélküli miniszter pedig úgy kerül képbe, hogy megjelent a Kormány 94/2021 sz. Kormányrendelete, amelynek egyik sarkalatos pontja, hogy az egyedül örökbe fogadni szándékozó személy alkalmasságának gyámhivatali megállapításához a családpolitikáért felelős miniszter előzetes hozzájárulása szükséges.

Ebből Alföldi azt a következtetést vonja le, hogy a rendelet szerint a miniszter dönti el, hogy mi a szeretet és ki alkalmas arra, hogy szeressen. A cél nyilván annak bizonyítása, hogy a „szeretet vallásának” a kormánya valójában mennyire keresztényietlen. A kérdés pedig a »mélyen hívő, igazi« keresztényekhez azért fondorlatos, mert a keresztényeket zsarolja a közelebbről ki nem fejtett »szeretet« nevében. A lélektani nyomásnak nyilván az a célja, hogy a keresztények lássák be: ez a kormány nem korlátozhatja az örökbefogadást, mert akkor a szeretetnek szab határt, az pedig ugyebár ellentmond a kereszténységnek.

A trükk egyszerű. Vedd a szeretet fogalmát mai, köznapi értelmében, tágítsd ki határtalanná, s vetítsd ki a kereszténységre, sőt vetítsd vissza az egész zsidó-keresztyén hagyományra. Magyarán, kreálj egy szeretetfogalmat, amely köszönőviszonyban sincs a bibliai szeretetnek a férfira, a nőre, a családra vonatkozó fogalmával, s ezzel a módszerrel átírható az Írások értelmezésének évezredes hagyománya. A szeretet bibliai tartalma ugyanis nem önkényes emberi döntésen alapul, hanem azon a megismerésen, amelynek birtokába az ember Isten önközlése nyomán jut, s ahogyan erről az Ó-és Újszövetség beszámol. Nem véletlenül a legfőbb parancsolat: »Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!« Nos, a bibliai beszámoló olyan Istenről tud, aki férfit és nőt teremtett, hogy ketten alkossák az embert. Azt az Istent kell tehát szeretni, akinek az akaratából van férfi és nő. Ennek a ténynek az átírása a keresztény szeretet nevében egész egyszerűen a zsidó-keresztény civilizáció egyik alaptételének a meghamisítása.

Ettől még természetesen óriási kihívás a nem hagyományos szexuális identitású emberekhez való szeretetteljes viszony, ideértve a család és az örökbefogadás kérdését is. De üdvös lenne, ha az Alföldi által is előadott liberalizmus nem a zsidó-keresztény hagyomány kisajátításával akarná vélt igazságát képviselni.”