Az ítélet nem Tóta W. Árpád ellen született, hanem Tóta W. Árpád szólásszabadsága ellen. Ami az én szólásszabadságom is.
„Két magánszemély Gaudi-Nagy Tamás képviseletében feljelentette Tóta W. Árpádot egy 2018-as publicisztikájáért, amiben a jelenlegi rendszert a rablóhadjáratokat vezető honfoglaló magyarokhoz hasonlította. A teljes írás itt tekinthető meg, immáron a kúria ítéletének megfelelően a sérelmes szavak nélkül, kicsillagozva. Az ítéletben a két felperes szerint a személyiségi jogaik sérültek: a magyarok vonatkozásában ezek szerint innentől ironikusan sem szabad leírni a »büdös« és a »bandita« szavakat. Vélemény.
Ha évek óta olvasol, ezt a bejegyzést nem kell majd, hiszen ismered a véleményem Tóta W. Árpádról és a szólásszabadságról is. Az ítélet függvényében semmi jelentősége nincs az előbbinek, utóbbit elfogadhatatlannak tartom. A szólásszabadság a nyugati civilizáció legnagyobb vívmánya, a nyilvánosság pedig arra való, hogy éljünk vele. Ha mindenki számára mindig kedves, amit írunk, az annyit tesz, sosem feszegetjük azoknak az ügyeknek a határait, amik akár ellentétes végponton rögzítve is összekötnek minket. Az amerikai rózsaszín hajú cicis-pöcsös öncsonkító nénibakákkal sem az a probléma, hogy olyanok, amilyenek, hiszen természet adta joguk úgy vélekedni magukról, ahogy akarnak. A probléma ott kezdődik, amikor nekem is úgy kell róluk vélekednem, ahogy ők akarják.
Márpedig, ha fenntartom magamnak a jogot, hogy kimondjam, ezt a józan ész minden eszközével vissza kell szorítani, akkor arra is fenn kell, hogy mások arról vélekedjenek lesújtóan, amit én gondolok.
Gyalázta Tóta W. a honfoglalókat? Igen. Büdös banditáknak nevezte a magyarokat? Igen. Sértő? Igen. Tóta W-re jellemző nyomorult öngyarmatosítás a nagyságos nyugattal szemben? Ahogy mindig.
De a nyilvánosság teret enged a kritika kritikájának, és a kritikus kritikájának is. A snowflake-mentalitás a két felperesnél még elnézhető, de a kúriánál akkor sem az, ha az Alaptörvény lehetőséget ad rá.
Az ítélet nem Tóta W. Árpád ellen született, hanem Tóta W. Árpád szólásszabadsága ellen. Ami az én szólásszabadságom is. Ma még csak identitáspolitikai alapon szűrnek, holnap talán az autószerelő műhely naptárfotóján pózoló nőre sem lehet majd azt mondani, hogy basznivaló. Dicsértessék!”
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Véget ért az 5 éves per, Salvini felmentését az olasz bíróság jogerősen megerősítette, Orbán Viktor pedig üdvözölte az ítéletet.
Minden napra jut egy kataton őrjöngés Nárcinál. Most épp egy újságot akar bezúzatni.
A Tisza Párt elnöke gyors döntésre szólította fel a bíróságot.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Megváltoztatta a vallomását.
Köze van a háztartási munkához.
Egy lelkes riportalany véleményén keresztül mutatott be a CNN egy érdekes narratívát.
