A Gyurcsány-fiúk

„Egyre többen használják a Lenin-fiúk meghatározást ezekre a gazemberekre – úgy is, mint Fekete-Győr, Karácsony és Jakab. És kétségtelen tény: csábító a párhuzam. Különösen, ami a Lenin-fiúk és nevezettek lelki világát jelenti.

Ugyanakkor még most, mielőtt végképp elharapódzna ez a meghatározás, szögezzük le: a Lenin-fiúk azért félelmetesek voltak. Nem riadtak vissza senkitől és semmitől, bármikor készen álltak a gyilkosságra, s gyilkoltak is, amint erre lehetőséget adott nekik a század, a kor, s persze egy sor ocsmány, kisszerű politikai kalandor.

Kétségtelen tény: Fekete-Győr meg Jakab fejben biztosan ölt már, látszik az arcukon s mindenekelőtt az eszelős tekintetükön, hogy szeretnek ilyesmiről fantáziálni. (Karácsony valószínűleg nem, ő ahhoz is gyáva.) De ha például fogni kellene egy fegyvert és meg kellene húzni a ravaszt, ezek először is fordítva tartanák, másrészt abban a pillanatban inukba szállna a bátorságuk.

Ezek ilyen zsebhuszárok, szúnyogcsődörök, akik a hergelésben és a verbális erőszakban királyok, szemtől szemben viszont szarjankók.

Éppen ezért szerintem téves, ha leninfiúzzuk ezeket. Helyesebben járunk el és közelebb kerülünk az igazsághoz, ha Gyurcsány-fiúknak nevezzük az összeset. Ez persze – legalábbis a formális logika szabályai szerint – feltételez valamiféle hasonlóságot Lenin és Gyurcsány között.”