„A bulvár által diktált párkapcsolati diskurzus az alábbi sablont követi:
I. fázis: Szabó Zsófia és párja közt hatalmas a szerelem, akár egy romantikus lányregényben.
II. fázis: Álomesküvő. A szerelmespár közös lakásba költözik, gyermekük születik, határtalan boldogságukról tévéműsorokban számolnak be. Egymás iránti elragadtatásuk fergetegesebb, mint valaha.
III. fázis: Rövid hír a válásról. Szabó Zsófia és egykori párja már hónapok óta külön élnek.
Csak nekem hiányzik ebből a történetből az őszinteség? Csak engem zavart az, ahogy Szabó Zsófia az elképesztően nagy boldogságával körbehaknizta a bulvármédiát, és mindenkinek elmagyarázta, milyen is egy jól működő párkapcsolat, ahol minden pillanatban szeretet, bizalom, vágy és szenvedély veszi őt körül, s ahol választottjával mámorosan lovagolnak a naplementébe? Aztán elválnak. Már nem olyan bőbeszédűek, hisz mégiscsak a magánéletükről van szó. Kinek mi köze hozzá?
Akkor most leírom, hogy mi a problémám ezzel. Szabó Zsófia egy ünnepelt celebritás: döntései emberek százezreinek képeznek példát és referenciát. Szabó Zsófia és partnere előadták a tökéletes párkapcsolatot, hogy mindenki rosszul érezze magát, akinek problémái vannak otthon, aki az élete társával feszült vitákat folytat, hisz íme a példa arra, hogy lehet ezt másképp is csinálni! Majd elválnak, hiszen ezt nem lehet másképp csinálni.
Ha az a kérdés, hogy az emberek miért érzik rosszul magukat a tökéletlen és esendő társuk mellett, a válasz pofonegyszerű: azért, mert elképzelt boldogságukhoz bulvárlapokból és kereskedelmi tévéműsorokból, Danielle Steel-regényekből és romantikus komédiákból merítik a velejéig hazug referenciát.”