„Lehet-e még gyurcsányozni?” – teszi fel a dodonai kérdést blogjában az ismert baloldali újságíró, Zöldi László.
„Fricska.
Válasza összegezve: lehet, de minek, s ha már, akkor inkább az ellenzéknek kellene. Régi »független« cimborám a Facebookon rótt meg a legutóbbi »gyurcsányozós« írásom okán: »Több gyurcsányozást a fricskákba, még mindig nem vagyunk eléggé agyhalottak.«
Elsőre tetszetős érvelések ezek, hisz annyi szép téma van: itt a tavasz, ráadásul van Fletón kívül rengeteg más ellenzéki politikus is. Csak az a baj, hogy igazából nincs – ezért álságosak ezek az okfejtések. Éppen olyanok, mint amikor ugyanezek az emberek a »sorosozáson« ironizáltak.”
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
Hogy a politikában az igazság a legveszélyesebb fegyver, azt két igazságbeszélő sorsa bizonyítja: Csurka Istváné és Gyurcsány Ferencé.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Az ünnepekre fogalmazott meg ajánlásokat a színésznő.
Élesen bírálta a német kormánykoalíciót a volt osztrák kancellár. Nem kímélte a migrációs politikájukat sem.
Mohamed Szalah csak rázta a fejét, amikor Szoboszlai Dominik nagy helyzetben oldalhálót lőtt a Tottenham Hotspur elleni győztes meccsen. A magyar labdarúgó-válogatott csapatkapitánya szerint liverpooli csapattársa már csak ilyen, mindig elkéri a labdát – ha kell, üvöltve.
Ami Európában történik, az a bevándorláspárti politika következménye, amelyet a szövetségre lépett három európai politikai erő évek óta képvisel – magyar lerakataikkal együtt. Nagy Ervin írása.
