Navalnijnak a szürke eminenciásokat is el kell érnie

„Az az igazság, hogy az utcai tiltakozások önmagukban ritkán vezetnek politikai változáshoz. Delegitimálják a rezsimet, mert összekötik a kritikusait, így gyakran kontraproduktív válaszokba kényszerítik azt. Próbára teszik a biztonsági apparátus kapacitását, és végső soron a fegyelmét is. Megváltoztatják az elit egységét és szellemiségét. De a tulajdonképpeni változást mindig az önérdekkövető elitek hozzák el.

[…]

Navalnijnak természetesen vannak csendes szurkolói a rendszeren belül is. Gazdasági liberálisok, akiknek elege van a ragadozó etatizmusból, amiben a Kreml koronakapitalistái kedvükre lophatnak. Mérsékelt patrióták, akik szégyellik, hogy hazájuk nagyhatalmi törekvései valójában páriává silányítják az országot. Pezsgőreformerek, akik privátin támogatják Navalnijt, de attól tartanak, hogy elveszítenék státuszukat, ha kiderülne a szimpátiájuk.

Eddig tehát passzívak voltak és hallgattak. A kérdés az, hogy hogyan lehet okot adni nekik arra, hogy kinyilvánítsák támogatásukat.”