Miniszterelnök úr, egy jótanács

„Az Ön dolga nem az, hogy az idejét bent töltse a »közszolgálati« rádióban és válságkezelés helyett csak széttárja a kezét, hogy »a helyzet drámaian romlik«. Ezt látjuk.

Öntől nem azt várják az emberek, hogy kérdésessé tegye: az egészségügy bírni fogja-e a terhelést, hanem, hogy megoldja a problémát! Most akar emelt szintű készültséget elrendelni, amikor az orvosok és az ápolók hónapok óta minden erejüket megfeszítve küzdenek a gyilkos vírus ellen? Hány bőrt akar még lehúzni ezekről az emberekről A fertőzés meredeken emelkedik, 15 ezret közelíti a járványban elhunyt honfitársaink száma, és most megint kapkodnak.

Bárkát építeni nem akkor kell, amikor már itt az özönvíz! Miniszterelnök úr, ön elkésett! Ön késve és rosszul reagált! Eddig kellett volna felkészülni, nem pedig most kapkodni! Tíz évük volt az egészségügy megerősítésére! Minden megvolt hozzá, a parlamenti felhatalmazástól, a külső gazdasági fellendülésig, helyette a saját pecsenyéjüket sütögették.”