„A mélyállam fogalma az Egyesült Államokkal kapcsolatban került be a politikai közbeszédbe. Nem túl erősen definiált fogalom, de érdemes elgondolkozni azon, hogy mit is érdemes értenünk alatta és milyen értelemben lehetséges használni Magyarországon. A mélyállam nem politikai, hanem szociológiai fogalom, olyan struktúrákat jelöl, amelyek minden társadalomban kialakulnak, ahol banki-tőzsdei alapon lehet újraosztani a társadalom által megtermelt javakat és birtokolni a nem megújuló erőforrásokat.
A modern pénzügyi rendszer elfoglalta a reálgazdaságot, a menedzserkapitalizmus, együttműködve az egyetemi szférával, egyszerre gründolva a reáltudományokat és a kultúrtudományokat számtalan olyan másodlagos, harmadlagos hálózatot hozott létre, amelyek személyes kapcsolatrendszereken keresztül belakják, elfoglalják és használják az állam szervezeteit, struktúráit. Az elmúlt hatvan évben megfigyelhettük, ahogy ezek a hálózatok egyre nagyobb befolyást szereznek a társadalom, a gazdaság és a kultúra gyakorlatilag minden területén, és bizonyos helyeken már kizárólagos hatalmi pozíciókhoz is jutnak.
Magyarországon a mélyállam, az állam és persze a gazdaság és a kultúra a rendszerváltásig gyakorlatilag nem különült el egymástól. A kommunista diktatúra jól ismerte magát, gondosan ügyelt rá, hogy világos legyen, hol vannak a hatalmi központok.
Egy stabil demokráciában nem lehet elkerülni, hogy a mélyállami struktúrák ne jelenjenek meg és ne tegyenek hatalmas befolyásra szert. Lényeges tulajdonságuk, hogy sem emberekként, sem csoportokként nem azonosíthatók be, csak másodlagos hatások jelzik a létezésüket. A demokratikus államok még nem tanulták meg kezelni ezt a problémát. Csak annyit tudhatunk biztosan, hogy a mélyállam a demokratikus állammal ellentétben csak magával és nem az emberekkel törődik”.