Katolikus egyházmegyék pénzelik a migránsszállító Sea-Eye-hajókat

„A három katolikus egyházmegye, München-Freising, Trier és Paderborn az új évben további pénzeket költött a szövetségi miniszter [Horst Seehofer] által csak közvetett csempész-besegítségnek nevezett vállalkozásokra. Tavasszal 125 000 euróval segítik majd a Sea-Eye-4 Földközi-tengerre hajózását. A Sea-Eye civilszervezet még októberben vásárolt egy 1972-es évjáratú mentőhajót – szintén a többségében az egyházak és híveik által finanszírozott United4Rescue civilszervezet támogatásával –, majd átépíttette az Afrika északi partjainál zajló, tévesen »mentőszolgálatnak« nevezett csempész-besegítés céljaira. 

A Sea-Eye weboldala szerint a Sea-Eye-4 kialakítása »nagyon kedvező« a tengeri mentés céljaira, és »sok helyet« biztosít a »megmentett emberek elsősegély-ellátására«. Meg kell említeni, hogy egy, a korszerű elvárásoknak megfelelő rendelő is található majd a hajón, ami »felkészült a potenciális koronavírusos esetekre« is. A fedélzeten található két daru segítségével a mentőcsónakok perceken belül a vízre bocsáthatók. A hajó 2021 tavaszától »annyi emberéletet ment meg, amennyi csak lehetséges«. 

[...]

Ulrich Graf trieri presbites a Katholisch.de-nek azt mondta: »Nem nézhetjük tétlenül, hogy emberek fulladnak meg kvázi a bejárati ajtónk előtt«. Egyházi ügyekben is fontos lenne néha látni a fától az erdőt, mondja. Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy az egyházuk iránti figyelemért mindenre hajlandó püspökségek is osztoznak a felelősségben, ha a hajók megjelenése még több embert vonz majd a tengerre. A Sea-Eye-4 lesz a civilszervezet negyedik hajója az észak-afrikai partoknál. 

De honnan van pénzük az egyházmegyéknek? A münchen-freisingi egyházmegye például ötvenezer eurót utalt az SOS Mediterranee nevű, az embercsempészek kisegítésében szintén érdekelt civilszervezetnek az úgynevezett »katasztrófaalapból«. Miközben a járványvédelmi intézkedések a munkahelyek elveszítésével és a már gyerekeknél is jelentkező lelkibetegségekkel egyre több hívőt fenyegetnek, a püspökség tehát hozzányúl a »katasztrófaalaphoz«.”