Facebook-diktatúra a neten

„Rendszeresen és megrögzötten használom a közösségi oldalakat, alapvetően a munkámból kifolyólag. Százszor, ezerszer sem lehet elégszer elmondani, hogy a jövő nagy kérdései legalább annyira eldőlnek az idővonalak, tweetek és posztok világában, mint a szavazófülkékben. Örök példa marad minden egyes ilyen élethelyzetre a 2020-as amerikai elnökválasztás esete: míg 2016-ban a nagy techcégek olyan biztosak voltak benne, hogy Hillary Clinton különösebb mozgolódás nélkül is behúzza az elnökséget, elég nyomatni az átlagos propagandát, addig a tavalyi hajrában már semmit sem bíztak a véletlenre.

Többször is előfordult már, hogy a hivatalos oldalamat letiltotta a Facebook, mondhatni, ez az ügymenet része volt, újat is kellett regisztrálnom. 

Röppennek a tiltások akkor is, ha a kinyilvánított vélemény bőséggel a jólneveltség keretei közé tartozik, de tartalma túlságosan konzervatív a cenzoroknak.

Ha az árnyalatnyinál hangsúlyosabban megjelenik a nemzeti érzület, huss, ott teremnek a keselyűk, és hirtelen csak azt látod, hogy egykor volt egy profilod, béke poraira.

A törvény erejével kell arra kényszeríteni ezeket a cégeket, hogy a magyarországi viszonyok között azt tegyék, amit mi megengedünk nekik, és ha ez nem így történik, akkor nekik kuss a nevük, nem nekünk.

Igen, ez egy újabb harc, de kevés ennél megspórolhatatlanabb létezik. Minél hamarabb, minél keményebben kell ezt vállalni, ugyanis a 2022-es választások egyik legfontosabb hadszíntere a Facebook lesz. Már most is az! Nem szabad kivonulni, feladni, új helyeket keresni.

Lehet és kell is majd építkezni, másfajta közösségi tereket kreálni, de erre egy év édeskevés. A saját terepviszonyaik között kell őket legyőzni, hátunk mögött tudva a magyar állam törvényi felhatalmazását.

Ha mindez megvan, és immár csak rajtunk múlik, akkor esélyük sem lesz ellenünk ezen a fórumon”.