Hogy meglovagolnák az esetleges ellenérzés hullámait, nem politikai teljesítmény, hanem piócamentalitás.
„Én vagyok az utolsó, aki hamis biztonságérzetet akar teremteni a nemzeti érzelmű választókban, és itt és most, meg a későbbiekben is elmondom, hogy verítékkel teli, mélységesen elkötelezett munka szükséges 2022-ig. Nincs megállás, nincs pihenés, nincs titokban elmismásolt feladat; minden egyes pillanat döntő lehet – legalábbis így kell készülni. Mindezek ellenére egyszerűen nem értem, miben bízik az ellenzék, mármint ami a saját munkáját illeti.
Mert az, hogy meglovagolnák az esetleges ellenérzés hullámait – ami sajnos még a lehető legjobb kormányzás idején is komoly méreteket tud ölteni –, nem politikai teljesítmény, hanem piócamentalitás. Választást így is lehet nyerni, persze, de túl sok saját gondolatot felesleges benne keresni. Mégis, itt vagyunk 2021 elején, és hónapok óta kapjuk azokat az ellenzéki felméréseket, melyek szerint hihetetlen lendületet vett az összefogás, egyenes az út a kormányig, leelőzték a Fidesz-KDNP-t és a többi, és a többi. Azt most hagyjuk is, hogy ezen kutatásokról pont a sajátjaik bizonyították be, hogy kevéssé komolyan vehető háttérmelóval van bennük, de számít ez? Az előny, az bizony előny, mondhatják. Mi is ez az előny?
Egy évvel a választások előtt, egy világválság kellős közepén, általánosan rossz társadalmi hangulatban, nagyjából 2020 elejétől az ellenzék fel tudja azt mutatni, hogy a saját kutatóintézeteik megkérdőjelezhető felmérései alapján, éppen a hibahatáron átlépve előzik a kormánypártokat. Szenzációs teljesítmény!
Még egyszer mondom, választást így is lehet nyerni, de valami döbbenetes látni ezt az újra és újra megnyilvánuló szellemi hiátust a baloldalon. Ne értsenek félre, a világért se kívánom vissza a 2000-es évek közepéig még fellelhető baloldali politikusi réteget, már csak azért sem, mert a tehetség magától értetődően sokkal veszélyesebb a rossz szolgálatába állítva, mint a tehetségtelenség – de az egykori, nagy MSZP vezetői garnitúrája már-már Churchillt idézheti fel bennünk, ha a mostaniakra nézünk. (...) Ma a magyarországi ellenzék gyakorlatilag azért létezik, mert, mint korábban mondtam, minden egyes kormányzás alatt megvannak azok, akik nem kérnek az adott kormányzat munkájából – és ennek szavazatukkal hangot is adnak.”
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Az ellenzék pedig mit művel? Visszataszító módon kufárkodik a nehéz helyzetben elő intézetis gyermekekkel.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az újságírás legyik legfontosabb, egyben legnehezebb feladata a választási kampányok idején a zajszűrés és a hiteles tájékoztatás fenntartása.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Egységben az erő! – üzente a világbajnok magyar MMA harcos.
Természetesen még mindig Orbán Viktortól tartanak.
