Elfogtam a parizer levelét!

„Hallgattassék meg a parizer is! Kérem, én, a parizer, nem politizálok. Nem érdekel a politika, nekem mindegy, hogy jobboldali vagy baloldali száj, a lényeg, hogy fogyasszon. Engem az se érdekelt, hogy Jakab úr velem politizál, rólam tesz ki fotót. De most, hogy már Szabó Tímea asszony is így tett, azt gondoltam, megnézem én ezt a magyar belpolitikát.

Elolvastam néhány jobboldalinak mondott újságot, meg persze a független és objektív baloldaliakat is. Képben vagyok, na. Én, a parizer. Azért meg vagyok lepve. A baloldalnak tényleg az lett a mondanivalója az ország számára, hogy: parizer?! Kérem, ez számomra megtisztelő, de talán egy kicsit kevés – még szerintem is, pedig rólam van szó. Vagy az a jó politikus, aki szereti a parizert?

Mert engem a jobboldalon is sokan szeretnek, én már csak tudom. Például van valami Menczer, ő is kétpofára szokott zabálni időnként. Néha megkever mackósajttal, ennek nem örülök, hát, az én életem se könnyű… Vagy…Á, értem már! A baloldal szerint az a politikus nem lop, az tisztességes, aki velem, a parizerrel fotóztatja magát. De mi közöm nekem a politikusok tisztességéhez?!

Ha jól emlékszem, a baloldali vezető, Hagyó Miklós úr is fogyasztott engem bőségesen, aztán meg mi lett vele, ugye… Amit a baloldal csinál, azt nem demagógiának hívják? Kérem, én nem politizálok, de azt állíthatom, hogy a tisztesség, az vagy van, vagy nincs. Egy velem készült fotótól senki nem lesz tisztességes.

Meg aztán azt is remélem, hogy amikor Jakab úr, Szabó Tímea asszony és a többiek összejönnek Gyurcsány úrnál egy villás reggelire, akkor is az asztalra kerülök! Csak könyörgöm, le ne fotózzák! Kérem, engem nem érdekel a politika, de Jakab urat és Szabó Tímea asszonyt még marketingesnek se venném fel. Ha ezek a nagy baloldali gondolkodók még párszor velem fotóztatják magukat, az emberek őket látják majd, amikor rám néznek. Nem tenne jót az üzletnek… Kérem, nekem is vannak jogaim! Hagyjanak békén!”