Nagyapám kommunista tömeggyilkos volt, a házában lakom, de én demokrata vagyok

„Anyagilag is jól állok, állunk, mert férjem rettenetesen tehetséges ember, annyira, hogy az anyám bankjától egy egész gyár megvásárlására elég pénzt kapott kölcsön. Erre csak egy nagyon okos és becsületes ember lehetett képes, akiről elhitték, hogy vissza is fogja fizetni. Nem is csoda, hogy szinte senki más nem kapott ilyen kölcsönt, ilyen csodás emberek nem teremnek túl gyakran.

Ma van a kommunista diktatúra áldozatainak emléknapja, itt az ideje tehát, hogy a jobboldali diktatúrák áldozataira emlékezzünk. A mi családunk is egy olyan házban lakik, amelynek a tulajdonosát a mocskos magyar nyilas söpredék, az SS és a Gestapo jelentéktelen közreműködésével elhurcolta. Aztán történelmileg úgy alakult, hogy a villa hozzánk került, mi pedig mindig nagy szeretettel gondoltunk Kohn bácsiékra, akiket sajnos nem volt szerencsénk megismerni, mert amikor elhurcolta őket az ÁVO akkor még nem alakult úgy történelmileg, hogy a nagyszüleim kapják meg. De a családunk tulajdonszerzésének jogszerűségére sosem vetült árnyék, Kohn bácsiék például sosem vonták kétségbe azt. Ha ez nem kétségtelen bizonyíték, akkor mi az?

Megszerettük ezt a házat na, szépítgettük, felújítgattuk, akkor is, amikor még az MDP, meg az MSZMP gazdasági igazgatóságának tulajdonában és kezelésében volt, meg akkor is, amikor a rendszerváltás forgatagában azt vettük észre, hogy teljesen jogszerűen, mondhatni jogfolytonosan a nevünkre került. Soha senki nem mondta, hogy ez nem a miénk.

Mi mindenre az akkor hatályos jogszabályok szerint tettünk szert, ha az a Vörös Hadsereg rekvirálási szabályzata volt, akkor azt tartottuk be, ha pedig éppen a bolgár maffia etikai kódexéhez kellett alkalmazkodni, akkor annak feleltünk meg maradéktalanul. Törvénytiszteletünket semmi sem bizonyítja jobban, hogy mindig vissza is igényeltük az ÁFA-t és mindig vissza is kaptuk.

Pedig azt mindenki tudja, hogy az adóhivatal mennyire háklis, biztos szóltak volna, ha valami nem stimmel. Én speciel nem is tudtam, hogy a nagypapám nem egy jobboldali diktatúrában volt tömeggyilkos, hanem egy baloldaliban és a baloldaliban különben sincsenek tömeggyilkosok. Csak tömegek vannak, akiket legyilkoltak, kiraboltak, kisemmiztek, megerőszakoltak, koncentrációs táborba zártak. De ezek mind szomorú egyedi esetekből tevődnek össze, ellentétben a jobboldali diktatúrák rendszerszintű elnyomásával. Felrémlik bennem a késő Kádár-kor sajtószabadsága, amikor a nagyapámhoz hasonló haladó emberek, akik belülről bomlasztották a rendszert elérték a sajtó szabadságát, hiszen akkor az orbáni diktatúrában később betiltott Népszabadságban még meg lehetett írni az igazat.

Soha semmi közöm nem volt a diktatúrához, ugyanúgy kellett iskolába járnom, mint a többi káder gyereknek, semmi kivételezésben nem volt részem, turistaosztályon repültem Amerikába, és Monte-Carloba is csak húsz évesen jutottam el és még csak nem is nyertem a kaszinóba. A családunkban különben is mindig is öröklődött a szakértelem, anyukám is segített a miniszterelnöknek, nem is egyszer, sőt többször előfordult, hogy úgy segített, hogy nem is a férjem volt a miniszterelnök éppen.”