„Jelmondatokra parlamenti demokráciában és piacgazdaságban kevésbe van szükség, világos stratégiára azonban igen.
S ezt két szóban foglalom össze: például Ausztria!
Száz százalékban igaza van Matolcsy Györgynek, a Magyar Nemzeti Bank elnökének abban, hogy hazánk számára Ausztria fejlettségének beérése a cél. Persze akkor, amikor a jegybank első számú vezetője időről időre felhozza ezt a forró témát, mármint azt, hogy csakis az osztrák életnívó utolérése lehet számunkra a hivatkozási alap, a balliberális médiumok nyomban neki is ugranak, miszerint az MNB irányítója megint álmodozik, s »nem bír leállni«. De ezzel most ne is foglalkozzunk!
Matolcsy György legutóbb a Növekedés.hu-n megjelent írásában úgy fogalmazott: »Magyarország ma nem rendelkezik egységes és világos jövőképpel. Ausztria utolérésének szükségességét a politikai vezetők nem fogadják el, bár földrajzilag és történelmileg is kézenfekvő cél volna ez.« A központi bank első embere nem árul zsákbamacskát: korábban ugyancsak ezen a gazdasági hírportálon nyomatékosította, hogy a szóban forgó célkitűzésre még pénz is akad, a magyar gazdaságtörténetben példátlan pénzügyi forrásbőség érkezik az Európai Unióból, az MNB programjai révén, a bankrendszerből, valamint a családi és vállalkozói megtakarításokból.
Igen. Ausztria jó hivatkozási alap. Gazdasági értelemben mindenképpen, hiszen tényleg sikersztori az, ami nyugati szomszédunkban lezajlott. Olyannyira, hogy az osztrákok nem pusztán Európában számítanak tehetőseknek, mi több, gazdagoknak, hanem világgazdasági összevetésben is. És nem elsősorban az adottságok miatt: nyersanyagban az osztrákok sem dúskálnak – ráadásul az ország kétharmadát az Alpok borítja –, vagyis a mezőgazdasági művelésre alkalmas területek nagysága is minimális, az ország tranzitjellege ugyan erős, de ezen a téren Magyarország is nagyon felzárkózott.”