Az információs műveltség a médiában, a média által épül, alakul

„2020-ban jelent meg az Információ – Média(tudatosság) – Műveltség című könyved, amely a médiaoktatás kihívásait 2020-ban érvényes generációs tanulási környezetben tárja az olvasó elé. Mi a kiadvány központi gondolata? Ki tudnál belőle emelni néhány érdekességet?

Az utóbbi évtizedben miközben a média- és kommunikációtanár képzésben dolgoztam fokozatosan körvonalazódott az a felismerés, hogy a mozgóképkultúra és médiaismeret tanítása során többről van szó, mint médiaműveltségről, médiaismeretről vagy egyszerűen kommunikációról. Ugyanis az utóbbi években a média a Z generáció, és lassan most már az alfa generáció életében is egy olyan központi megismerési színtér, ahol a Z generáció nemcsak médiatartalom fogyasztóként pozícionálja magát, hanem informálódó, tájékozódó szereplőként, és miközben informálódik és tájékozódik, ez a színtér meghatározza a teljes megismerő tevékenységét, a teljes kognícióját.

Talán 10 évvel ezelőtt igaz volt, hogy alapvetően a tanulást és a megismerést az iskolai tanulási környezet alakította a gyerekben. Ma az iskola mellett a Z és alfa generáció megismerő tevékenységét, a tanulását a média határozza meg. A média az a színtér, ami alternatív megismerési modellt kínál a gyermek számára, ráadásul egy olyan modellt, ami sokkal vonzóbb, sokkal könnyebben hozzáférhető, sokkal gyorsabban alkalmazható, mint az, amit az iskola kínálni tud. Ma már nemcsak úgy kell a médiára tekinteni, mint egy olyan területre, aminek a működését jó, ha megismeri a gyerek, hogy eligazodjon a világban, hanem úgy kell tekinteni, mint a megismerés elsődleges színtere, módszere és eszköze. Ha tételesen megvizsgálnánk azt, hogy mennyit tölt a gyerek az iskolai tanulással és mennyi időt tölt a média társaságában médiafogyasztással, informálódással, feltehetően a média sok esetben győztesen kerülne ki.

A könyv központi gondolata: az információs műveltségét – ami maga a megismerés, a tanulás folyamata és eredménye – a mindenkori felhasználó (az alfától a Z-ig, de akár a felnőttekig) a médiafogyasztása során, a média által építi, alakítja. Ezért fontos a médiával, annak működésével és befogadásával foglalkozni. A médiafogyasztónak fel kell ismernie azt, hogy a média nem csak egy szórakozási forma, ahol színesen, izgalmasan, pörgősen, naprakészen lehet érdekesebbnél érdekesebb tartalmakat fogyasztani, hanem egy piac is, ahol a mi erőforrásaink, figyelmünk, időnk, attitűdünk kerül kiárusításra. Fel kell tennie a kérdést: vajon ez a fajta információs műveltség amelyre a mediatizált nyilvánosságban teszünk szert, szolgálja-e azokat a személyes, egyéni célokat, amelyekkel az önmegvalósítás útjára léphet, vagy egy olyan információs műveltségre tesz szert, ami múlékony, illékony és folyamatosan újra kell építeni. Látnia kell, hogy a 21. századi mediatizált információs műveltségnek nem célja a stabilitás, hiszen dinamikájában érhető tetten a lényege: azáltal tartja fenn önmagát, hogy a befogadói figyelemből és attitűdből piaci tőkét kovácsol.  (...)

Itt tevődik fel a kérdés: mi a feladata a mindenkori oktatáspolitikának, mi a dolga az iskolának, a pedagógusnak az információs műveltség alakításával összefüggésben?

Az oktatáspolitika feladata lenne időt és teret engedni az információs műveltség alakítására az iskolában. Az iskola és a pedagógusok felelőssége az, hogy támogassák a tanulók információs műveltségének az alakulását. A pedagógusnak, különösen a médiapedagógusnak  ismernie kell, hogy az információs műveltség tartalmát és természetét ma a digitális újmédia logikája és természete határozza meg. A könyvben, mivel elsősorban pedagógusjelölteknek és pedagógusoknak szánom, ezt próbáltam megmutatni, hogy mit jelent az információs műveltség hogyan támogatható az alakulása, a médiaórán, de bármely más órán is, hogyan fejleszthető a tanulók digitális kompetenciája, médiakompetenciája, hogyan segíthető a tanulók mediatizált valóságban való eligazodása, az információs műveltség fejlődése.”