A népbarátság gyengéd bája

„Van annak valami csöndes bája, hogy felnőtt korból visszatekintve ismét érzi azokat a zamatokat, melyek kora gyermekkorát áthatották, és nem is csinál titkot belőlük. Kicsap néhány kiflit, parizert és Piros Aranyat: lássák, ezt eszi ő. Mit eszi, kajálja, falja, zabálja. Mindent a népért és semmit a nép ellenében, az étrend is ezt fejezi ki, egyszerű, tartalmas, tápláló, mint a nép sajátja is. Bizony a nép is ezt eszi, mert megszokta és mert nem tud mást elképzelni. Ja, és mindezt zsírpapírban, ahogy kell.

Természetesen nem volt előzmények nélküli a történet. Fletó is 2500 Ft-ból főzött és valamiért Jakab nem tud meglenni nélküle, valahogyan utánozni kell a mestert. Még arra is gondolt, hogy ő csak egy szerény reggelivel készüljön, nem ám, mint a táncoskomikus komplett menüvel. Sütőtökkel, húsos csonttal és sárgarépával.

Hogy van az, hogy egyből Kádár ugrik be?

Amint szürcsöli a krumplilevest és a népére gondol meg-megállva, hogy vajon miért is ilyen furcsa szokásoknak hódol a nép? És még Kádárnak el is hiszem, hogy szerette a krumplilevest, amint akasztatni is szeretett. Tyúkokat is tartott az udvarában, hogy friss tojáshoz jusson. Elképzelem, amint a véderő kiszedi a tojásokat és jelenti, hogy melyik tyúk mulasztotta el a tojást, azt azután statáriálisan kivégzik.

De Fletónak nem hiszem el. És nem hiszem el az egész moslékkoalíciónak sem. Majd a bolgár trampli széles háta mögé elrejtőzve kibontakoznak, kormányoznak, és lesz sírás-rívás és fogaknak csikorgatása.”