„Hiányzik Németországban a tényekről tudósító klasszikus újságírás: az ő megközelítésük az álláspontjukat is kifejező Haltungsjournalismus, és egyfajta tanítómesterként próbálnak fellépni az olvasók felé. Ez agitációs és propagandamunka, amelyhez csak hozzáigazítják a tényeket. Általánosságban is így van ez, nem csak Magyarországra vonatkozik – mondja a Magyar Nemzetnek Jan Mainka, több mint harminc éve Magyarországon élő német újságíró, a Budapester Zeitung kiadója és főszerkesztője, aki Szakmaiatlan szimbiózis címmel írt vezércikkében bírálta, hogy otthoni kollégái a magyarországi ellenzékhez húznak.
– A felmérések szerint a német újságírók abszolút többsége baloldali vagy zöld beállítottságú. Feladatuknak tekintik, hogy a magyarországi tudósításokon keresztül hozzájáruljanak az Orbán-kormány megbuktatásához, az ellenzék és az ellenzékhez húzó civil szervezetek megsegítéséhez. Szerintük ez egy gonosz kormány, amelytől meg kell szabadulni.
Nagy problémájuk ugyanakkor, hogy a magyar migrációs politika vagy családpolitika Németországban is népszerű lenne. Ezért inkább úgy fordítják a szót, hogy a magyar vezetés homofób vagy kirekesztő, antiszemita. Rendre ugyanazok a módszerek és manipulatív jelzők köszönnek vissza, amelyeket aztán egyre-másra ismételgetnek. Ha Orbán Viktorról van szó, kötelezően hozzáteszik: vitatott, populista, nacionalista vagy ilyesmi. Ugyanez a finom manipuláció az illusztrációknál is jelen van: mindig próbálnak minél előnytelenebb fotót használni a magyar miniszterelnökről. Miközben pedig alig érdekli őket, pontosan mit mond a kormányoldal, minden szűrő nélkül készpénznek vesznek mindent, ami az ellenzéktől jön – mondja Mainka, aki szerint mindez belső meggyőződésből fakad, nem külső nyomás eredménye.
– Engem már tíz éve nem kérdeznek, mert nem illek bele a Magyarország-képükbe. Tőlem nem kapnak olyan idézeteket, amelyeknek hasznát vennék. Én több mint harminc éve két világ között élek, így nap mint nap össze tudom hasonlítani egyiket a másikkal – teszi hozzá.”