A kőbányás ember fiai

„Egy igazi Jókai-rajongó Olvasó soha nem rakna kutyaszart Tóth Krisztina költő, prózaíró postaládájába, dixi. Ez nem áll össze. Egy magyar nábob, amint kutyaszaros borítékkal a kezében settenkedik egy lépcsőházban, és Tóth Krisztina harmatos levelesládáját keresi egy hajnali órán? Egy arany ember, akinek szívében kimondhatatlan szenvedéllyel zúg a bosszúállás szele, hogy e vihar a későbbiekben prózai kutyaszar formájában csapódjon le Tóth Krisztinán? Egy megkésett Baradlay Jenő, ki életét áldozza egy kutyaszaros boríték kézbesítésének szent ügyéért?

Legalábbis nehéz elképzelni egy tisztességes, becsületes Olvasót, aki lerakja kezéből a Fekete gyémántokat, hosszan eltűnődik rajta, hogy ment-e a világ a könyvek által elébb, s mielőtt hozzáfogna Az arany emberhez, még lesiet az utcára kutyaszarért. Aztán beteszi egy borítékba, kalligrafikus betűkkel ráírja, hogy Tóth Krisztina, majd a küldeményt házhoz viszi.”