Ezek nem pártok, nincs országos lefedettségű szervezetük, tagságuk, s most már a szocialisták is ide tartoznak. Az elvtelenség és a hatalomvágy hasonló, de annyi különbség van, hogy most akkora fokú félelem nincs, mint hetvenöt éve volt, Gyurcsány Ferenc ugyan uralja a mezőnyt, de nincs olyan eszköztára, mint Rákosiéknak volt. Ha véletlenül győznének, egyből összeugranának, és nem tudnának kormányozni. Mint az Antall-kormány tagja elég jól tudom, milyen nehéz feladat és szerepkör a kormányzati munka, amit ilyen dilettánsok, akik az új baloldali blokkban összeálltak, nem volnának képesek betölteni.
Ma azonban szerencsére nincsenek hazánkban megszálló csapatok, és az erőszakszervezetek sincsenek a baloldal kezében.
Én mégis aggódom, mert új helyzet adódott. Ma más, sokkal nagyobb a kommunikáció – különösen a televíziók és a közösségi média – szerepe és befolyása. A kommunikáció nagymértékben baloldali kézben van, és ezt a baloldalt támogatja az Egyesült Államok és az Európai Unió meghatározó része is. Ez az elvtelen és alkalmatlan baloldal ma úgy támaszkodik a Nyugat támogatására, ahogy elődei hetvenöt évvel ezelőtt Sztálinékéra, ezért azt kell mondanom, a labancok nem voltak olyan nemzetárulók, mint amilyen a jelenlegi destruktív baloldal a maga torz összetételében. Különösen Budapest veszélyes, ahol az emberek képesek voltak egy hozzáértő, komoly szakember helyett egy amatőr pozőrt választani főpolgármesternek. De bízom a vidék józanságában, mert mintha ott kevesebben és kevesebbet néznének rossz tévéket és internetes oldalakat.