„Kolléganője FreeSZFE maszkot hord. Ön azt nyilatkozta, hogy visszacsinálják a Színház- és Filmművészeti Egyetem modellváltását. Hogyan? Hiszen a művészek háborús felek lettek.
A magyar színház- és filmművészetnek jelenleg nincs állami fenntartású felsőoktatási intézménye. Nem azért, mert nem voltak jelentkezők, elhagyták az oktatók, hanem azért, mert elvették. Ez a kultúrharc legeklatánsabb példája. Készek vagyunk arra, hogy megalapítsuk a magyar színház- és filmművészet új, modern, állami fenntartású egyetemét. A kiszorított oktatók, az igazságos és bátor harcot vívó hallgatók és a jövő tehetséges növendékei számára. Garantálom, hogy ez az egyetem szabad és autonóm lesz, és a politika nem fog beleszólni abba, hogy mi folyik az intézményen belül. Egyetlen elvárás van: a színvonal. És azt javaslom a jelenlegi oktatóknak és hallgatóknak, hogy az elvégzett kurzusok érdemjegyeit precízen iktassák és őrizzék meg. Pitiáner, harmadosztályú fenyegetésnek tartom azt, ami most zajlik a kreditekkel.
Mit tegyen az a diák, aki idén diplomázik?
A 2021. júniusi vizsgák dolgába nincs beleszólásunk. De azt vállaljuk, hogy a későbbiekben el fogjuk ismerni a kockás papíron vezetett krediteket.
Ön is kultúrharcról beszélt. Nem gondolja, hogy békíteni kellene a hadba hívott művészeket?
A jelenlegi kormány a politikai és a gazdasági tér elfoglalása után 2018 óta az intellektuális tér meghódításának kísérletét folytatja. Híve vagyok a kultúrbékének, de nem vagyok naiv. Nem érdekel a politikai hovatartozás, az érdekel, hogy egy művész mennyire alkot színvonalasan, egy professzor diákjai mennyire tudnak elhelyezkedni és a kutatást mennyire fogadja be a nemzetközi szakma és a gazdaság. Ez a mérce. Nem akarok egy baloldali Fideszt, de a pacifikációhoz először a mai ellenzék győzelme kell.”