Pénz minden látszat ellenére lenne rá a kormánynál. Hiszen naponta repülnek a tíz és százmilliárdok a haveroknak, hatalmas pénzekből irtják ki az egyetemi autonómiát is, és országszerte, így Budapesten is egyre több az olyan beruházás, amely nem az embereket, hanem magánérdeket szolgál. Elfogadhatatlan az adat, hogy a gazdaságvédelemre szánt pénzek háromnegyedét olyan célokra költötték, amelyeknek semmi közük a magyar gazdaság és a dolgozók védelméhez. Ha a kormány nem kap észhez, a majdan visszakapott életünkből nagyon sok minden hiányozni fog ahhoz, hogy igazán örülni tudjunk neki. Mások mellett a vendéglátásban, a kultúra területén dolgozók kilátástalan helyzete mindannyiunk ügye.
A kivéreztetett, meggyötört önkormányzatok az utolsó erejükből is igyekeznek segíteni például a vendéglátósoknak, ingyenes teraszengedélyekkel, kedvezményes bérleti díjakkal, de a városok, a települések lehetőségeiből nem lehet megmenteni szektorokat, egzisztenciák százezreit. A zárás életeket ment, más életeket viszont tönkretesz. Márpedig az életmentés mindenfajta értelemben kötelesség”.