A vörös vonal határán: veszélyes hónapok következnek, Magyar Péter terve nem hagy kérdőjelet

Történelmi időszak következik Európa életében, nagyon nem mindegy, hogy ki fogja vezetni Magyarországot 2026 után.

Ez azzal kezdődik, hogy olyan kifejezésekkel illetjük őket, amelyek a férfi kollégáikkal egyenrangúként festik le a személyüket és a szerepüket.
„Nemrég posztoltam Karikó Katalinról, aki a Pfizer mRNS alapú vakcinájához is használt technológiát fejlesztette. Forradalmi, amit létrehozott, nem csupán a koronavírus elleni védekezésben, hanem úgy általában, az orvostudomány szempontjából az. Ebből lett most »asszonyság«.
Nem az a legproblémásabb az idézett szövegben, hogy idegen tollakkal ékeskedik, hanem az, hogy még mindig elhangzanak azok a mondatok, amik azt a szellemiséget tükrözik, ami miatt Karikó 1985-ben úgy döntött, hogy bár a szíve ellen való, elhagyja az országot. Boldogan éltek a férjével itthon, a kislányuk éppen kétéves volt, de amikor pont a születésnapján megkapta az értesítést arról, hogy júliustól a Szegedi Biológiai Kutatóközpont leépíti, belátták, hogy menni kell. Mert itt nem lesz egyről a kettőre. Abban a világban ez egy tudós nő számára nem is lehetett kérdés. A baj az, hogy valószínűleg ma sem az. Mert amíg a tudományra továbbra is a fiúk játszótereként tekintünk, amíg egy Karikó Katalin »asszonyság«, miközben a férfi kollégája még véletlenül sem uraság, amíg nem természetes, hogy a tudós legfeljebb magyar, esetleg magyar származású tudós, és nem tudós nő, (netán asszonyság), addig aki teheti, menni fog. És aki tehetséges, az teheti, ő a leginkább.

Egyetértek a miniszterelnökkel, Karikóra úgy is büszkék lehetünk, hogy nem tudtuk megtartani. De szerintem jó lenne, ha a jövő Karikó Katalinjait nem üldöznénk el provinciális szexizmussal, inkább elismernénk a nagyságukat. És ez azzal kezdődik, hogy olyan kifejezésekkel illetjük őket, amelyek a férfi kollégáikkal egyenrangúként festik le a személyüket és a szerepüket. Apróságnak tűnhet, pedig nem az. A nyelvhasználat, a beszédmód nagyon is meghatározó összetevője az ember közérzetének. Hogy mennyire érzi megbecsülve magát.
Nagyon fontos lenne, hogy ott, ahol nem számít, ne emeljük ki, hogy ki milyen nemű, szorítkozzunk inkább a teljesítményre. Az olyan szavakat pedig, mint asszonyság, asszonyka, lány, kislány, csaj, csajszi stb. ha lehet, inkább száműzzük a szakmai munkát méltató beszédből.”