A konzervatívok, akiket sorra cenzúráznak vagy tiltanak le a közösségi médiában, abban reménykednek, hogy alternatív platformokon hangot tudnak adni a véleményüknek. A szerző szerint ezzel azonban csak hamis illúziókba ringatják magukat, ugyanis a kisebb cégek közvetve vagy közvetlenül a techóriások szolgáltatásaitól függenek, amelyek bármikor megvonhatják ezeket tőlük – ahogy a Parler esetében is történt.
A konzervatívokat azonban nem csak a nagy techcégek fenyegetik, hanem a multinacionális vállalatoknál tapasztalható »elhallgattatás kultúrája« (cancel culture). Greenfield szerint ennek csak egy szelete az online cenzúra, ami ugyan bosszantó, de korántsem hat annyira a mindennapi életre, mintha valakit egy posztja miatt kirúgnak a munkahelyéről, vállalkozásával szerződést bontanak, vagy elveszik a munkájához szükséges engedélyét. Manapság azonban már ez is létező jelenség az USA-ban.
A szerző a cikkében némi reményt is felcsillant: a techóriások nem bírnak akkora hatalommal, mint hihetnénk. Greenfield szerint ezt mutatja az a tény is, hogy Trumpot csak azután távolították el a közösségimédia-platformokról, miután biztossá vált, hogy a demokraták szereztek többséget a Szenátusban. A nagy techcégek számára prioritás volt, hogy Trump ne folytathassa a kormányzást, ugyanis ő volt az első, aki a trösztellenes szabályok megsértésére hivatkozva nekiment a Google-nak és a Facebooknak.